Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 3. szám - Balogh Tamás: Hazatéprés

Gyalogosan ballagott a híd felé, ahonnan a legjobban látni, amikor ismerős hangot hallott maga mögül: „Tanár úr! Megvársz?”

Tünde elkísérte.

A folyó a gát feléig ért. Harmadfokú készültség.

Egy ideig csak álltak szótlanul, aztán Nehéz megszólalt:- Az árvíz az ókori Egyiptomban az életet jelentette. Ritka esemény volt eljövetele, termékenységet hozott. Máshol csak kárt okoz. Kis híján itt is pusztított.

Rövid csend után érkezett a válasz:- Valami jó mégis van benne.- Miért?- Mert különben nem lenne.

Ekkor Nehéz kapott egy puszit az arcára. Ismét hallgatva álltak egymás mellett, majd Tünde visszaindult.- Nem jössz, Dénes?- Még maradok.

A tanár gondolkodott. Nézte a folyót. Aztán elköszönt tőle, elment szállására, összepakolt és felült az első vonatra. Mindegy volt, merre tart.

A vonaton alig utaztak. Egyedül ült a fülkében. Unottan firkálgatni kezdett egy ottfelejtett újság margójára. A vonalak azonban önálló életre keltek, ők irányították a rajzoló kezét. Kinőtték a papírszélt, az asztalon folytatódtak. Nehéz Dénes ekkor lapot vett elő.

227