Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 1. szám - Földvári István: Az eső jött vele
Tör és zúz, átcsörtet az erdőn, megáll, majd újra elindul. Eszik és harsog, kicsavarja a fákat, dühödten nőstényét keresi. Az elefántok jobbra-balra hintáztatták felsőtestüket, közben arcukról valami embertől elrugaszkodott düh és elszántság sütött. Elefánt apánk, messziről halljuk már rettenetes, trombitáló hangodat. Elefántvadász, ragadd meg fegyvered! Egyre szorosabbra vonták a kört. Verssorról verssorra, lépésről lépésre közeledett a befejezés. A vadászok, bár ugyanabban a hangfekvésben énekeltek, de egyes csoportjaik a szöveg más és más pontjain léptek be, ettől úgy tűnt, soha nem vesznek levegőt. A dallam pedig ugyanolyan szegény maradt, és úgy hallatszott, mintha a hang egyre magasabb regiszterekbe csapna, pedig csak az iram lett egyre gyorsabb, a hangerő nagyobb, és egyre magasabb, és egyre gyorsabb, hangosabb, magasabb, gyorsabb, és a dobok erősebbek, és nem vettek levegőt. Az erdőben, ahol senki se jár, csak te magad, elefántvadász, kússzál bátran, menj, ugorj és szaladj! Ott van a hús előtted, az óriási hústömeg. A hús, ami akár egy domb, úgy halad, a hús, aminek örül majd szíved, a hús, ami ropogósra sül majd otthonodban, a hús, amibe fogaid mélyeszted, a hús, a szép és vörös hús, a gőzölgő vér, amit megiszunk sietve és melegen, éhomra majd. Elefántvadász, ragadd meg fegyvered! Magasabb, erősebb, és a hús vöröslött, és a vér gőzölgött. Vér. Lecsaptak a lándzsák, felszaggatták a rajzolt elefánt testét. Az „elefántok” most lekapták maszkjukat, és a fejük fölé tartották. Por szállt fel a földről és csend. Csak a fülben szóltak tovább a dobok és a vérben, a fehér szemcsék pedig mintha a csend részecskéi lettek volna, felröppentek, hogy szétterjedjenek, és az emberekre telepedjenek. Az égen a csillagok mozgását is hallani lehetett. Még mindig a sátor közelében állt. Valami az ő torkára is ránehezedett, mert jó időbe telt, mire nem is a tüdejéből préselve és a hangszálain rezegve, sokkal elemibb erővel, kiszakadt belőle: — Neee! Kiáltását senki sem hallotta, mert a dobok abban a pillanatban keztek rá 15
