Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 2. szám - Varga Virág: "Midőn ezt írtam" - Mit és mikor?

ember világban-való-létének lakhatóságát a vész kifáradása biztosítja, ekkor fog kinyílni az ünnep tartalma is. Közös érintkezési pontjuk, hogy az „értékbirtoklás” a múltban vagy a jövőbben manifesztálódik, a jelen-létben azonban üres.

Az említett értelmezők közös álláspontja, hogy mindannyian a szövegnek önidéző képességet tulajdonítanak, méghozzá úgy, hogy ezt az önreferenciát egymást erősítő jelként, a „Midőn ezt írtam” intonációnak és a címnek olvasatokban való összegződése biztosítaná. Ha a cím és az intonáció jelentését regisztrálom, majd pedig kikerülöm azzal, hogy az csupán poétikai formalitás, értelmezésemben a terjeszkedni akaró jelentésplazma kétfelé csordogál, egyrészt a konkrét történeti, kontextuális medrében, melyet,letudtam”, s már a későbbiekben vele nem foglalkozom (Fehér), másfelől pedig a 48 körüli nemzeti narratívát, amelyet a szöveg allegorizál, hozzáférhető számomra, melyek azután már különféle értelmezői gesztusok szerint artikulálódnak (Waldapfel, Fehér, Szegedy-Maszák). Gyulai, a Vörösmarty-korabeli olvasóértelmező számára azonban ez korántsem volt olyan „adott” (vagyis az Előszóban megjelenő katasztrófahelyzetnek nemzeti történetünkkel való azonosítása), aki ha az Előszót az Örök zsidó hoz olvasta, az általában vett történelmi erők működésének metaforáit ismerhette föl a versben. Az intertex- tualitás pártfogói között eltérés jelentkezik, hogy ezekben az esetekben a rámutatás aktusa mely időpontokra s mű(vek)re vonatkozik, s ezeknek a műfaji kérdése sem tisztázott. Több olvasat vetélkedik, némelyeknek a bizonyító ereje egyenrangúnak tűnik. Nem látom be például, hogy a Waldapfel- olvasat miért örvend nagyobb elismertségnek a recepcióban a Vörösmarty- fordító Paul Hoffmanné előtt - egy verseskötet előszava ugyanis indokoltabb hermeneutikailag, mint a Három regéhez való előszó, amelyet talán csak nemzeti nosztalgiánk találja a vers előszavának, visszafelé jövendölve, hogy irodalmi tudásunk is kegyelettel adózzon Batthyány emlékének. (A történeti olvasatok egyébként is gyakran szembefordulnak magukkal, ha reális történeti vagy élettényeket akarunk felszínre hozni általuk, például József Attila egynémely verséről sokáig tartotta magát az a nem csak marxista elképzelés, hogy azok a burzsoázia tagjai ellen íródtak, jelen időnkben pedig „a fizetett pártfogók”-on inkább a költő pártfeletteseit értjük.)

Az Előszó újraolvasása

I. Az írásaktus

A latin írni szó (scribere) a harapás szóból ered, a görög graphein etimológiáját pedig a vésés szóra vezetik vissza.'14 A szó elszáll, az írás megmarad, az európai kultúra hangjelölőnek nevezett írása elidegenedik a megszólalás helyzetétől, a „leírt nyom” önállósul, elidőzhetünk felette, újraolvasáskor a jelölők között válogathatunk, az értelmezői aktus nem csupán előre, hanem hátra is mozoghat, az olvasó az értelmet ebben a fel-alá pásztázó mozgásban tudja összerakni: „Itt az írás, forgassátok / Érett ésszel, józanon” (Kölcsey: Vanitatum vanitas). Nem véletlen, hogy közel kétezer éve az európai kultúra „nagy kódja”, a Biblia is írásos formában hagyományozódik, kanonizált, megszentelt

180