Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 2. szám - Varga Virág: "Midőn ezt írtam" - Mit és mikor?

juk, hogy a versen kívülre utalnak”7 — ebből a szempontból megfontolandó. Ugyanis, ha nincs biztos (valószínűsíthető) történeti tudásunk arról, hogy mely szövegre utal a vers címe és sora, akkor többé-kevésbé egyenrangú olvasatok irányítják az idő- és a referencia meghatározását, s így akár mutathat önmagára is a szöveg.

A Három rege dialogocitása

Waldapfel8, és Waldapfel után Szegedy-Maszák Mihály értelmezésében9 a verscím, valamint a vers elő három nyitószava („Midőn ezt írtam”) és a Három rege kapcsolata dialogicitásként, intertextualitásként értelmezhető, vagyis, hogy a mű-szubjektum egy másik mű-szubjektum azonosságaként tünteti föl magát. Ezt a gyakorlatot követték tulajdonképpen már a korábbi Vörösmarty - értelmezők is, de ők nem a Batthyány Emmának ajánlott sorokat nevezték meg a ,Midőn ezt írtam” referenciájának. A Waldapfel-féle olvasatot Szegedy- Maszák nemcsak tanulmányába, hanem a másodikos gimnáziumi tankönyvbe is beemelte10, így úgy tűnik, az olvasat elérte azt a optimális létformát, amelyre az ilyen olvasatok egyáltalán törekedhetnek, nem szakirodalom csupán, hanem érettségi tétel, minden gimnáziumot elvégző tanulónak tudnia kell(ene). A fent említett értelmezések közös következtetése nem elméleti csupán, a szövegkritikus feladata ezután az lenne, hogy függetlenül attól, hogy a recepcióban a két vers önállósult, a szövegközlés is kövesse az előszót és a megnevezett művet együtt, egymás után közölje, mert paradoxnak tűnik egy olyan irodalomtudósi álláspont, amely élénken érdeklődik jelöltje” iránt, s miután azt megismerte, rögtön felejteni akar.11

„Hadd említsem meg itt azt a gyanításomat, hogy ez a csodálatos Előszó valószínűleg a hiúságában sértett Ferenc József bosszúvágyától és Haynau szadizmusától a szabadságharc mártírjává avatott Batthyány Lajos leányának dedikált Három regére vonatkozik.”12 — írja 1948-ban Waldapfel József. Waldapfel ,gyanítása” ma már elsőbbséget élvez a többi E/ószó-értelmezéssel szemben, hogy milyen tények keltették föl a gyanúját, nem teszi közzé, helyette a kritikai kiadás alkotói indokolják meg: A Három rege (1845) 1851-ben jelent meg először a Länderer és Heckenastnál.13 A verset eredetileg (1944- 1845) körül a Kuthy által az angol Book of beathy mintájára szerkesztett Szépek könyvébe szánta Vörösmarty14, Kuthy azonban elállt szándékától, a kiadás csupán terv maradt. A Három rege, amelynek honoráriumára különös szüksége volt ebben az időben Vörösmartynak, később (1854) beszédtéma Vörösmarty és Gyulai között15, aki viszont az Előszót az Örök zsidó előszavaként olvassa.16 Ez az észrevétel nem negligálja a két vers együttállását, de hiányolja a másik oldal bizonyító erejét, s fölveti, hogy vajon a történeti olvasat beszédmódja nem eleve előnyben részesíti a nemzetit (olykor a romantikával szemben is), s a Batthyány-kultusz javára mondódik már oly módon is, hogy a Waldapfel-tanulmány (1848) tulajdonképpen „évfordulóra” született mű, méghozzá a negyvennyolcas forradalom évfordulójára(l). A „kanonizált” (megszentelt) szöveghez kanonizált (szent) olvasat járult17, s ez az irodalmi műve(ke)t mintegy transzparensként fogja fel, amely(ek) mögött a reális 48- 49-es narratíva áll; amely lehetőleg minél több mozzanatában „visszanyer174