Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 2. szám - Prágai Tamás: A rejtező tudás
merült ismerős vonásokat tartalmaz. ,A gnóma - írja Arisztotelész - kijelentés, de nem valami egyediről, például, hogy milyen ember Ipikratész, hanem valami általánosról, de nem is minden általánosról, például nem arról, hogy az egyenes a görbének ellentéte, hanem csak arról, amire cselekvéseink vonatkozhatnak, és amit meg kell tennünk vagy el kell kerülnünk. Következésképpen, minthogy az enthümémák konklúziói és premisszái - mellőzvén magát a szillogizmust - gnómák, például: Azért a józan ember legjobban teszi, ha nem tanítja túl okosra gyermekét. Ez gnóma, de ha hozzáfűzzük az okokat is, azaz, hogy miért, az egész egy enthüméma, például: mert nem csupán a lustaság hírébe jut, de irigyelni fogják polgártársai. Ez is gnóma: Sosem vagyunk mindenben boldogok. És gnóma ez is: Halandó emberek közt senki sem szabad, de ha hozzáfűzzük azt, ami közvetlenül utána következik, enthümémát alkot: vagyon vagy Vakszerencse rabszolgái mind.”13 Természetesen nem állítom, hogy a .hivatalos irodalom” — például Pázmány prédikációi - nem használják, vagy nem használhatják fel a gnómát, vagy egyéb olyan szentenciákat, amelyek gnómikusnak tekinthetők. Mint látjuk, Arisztotelész szerint sincs éles különbség a gnóma és a (szentenciának tekinthető) enthüméma között. Am fontos kiemelni - amit Arisztotelész is kiemel - hogy a gnóma lényege szerint töredékes. Elemzésem szempontjából ez a vonás válik fontossá, a gnóma éppen e vonása révén siklik ki a gondolkodás autokráciája alól. A gnómikus bölcsesség tehát nem minden esetben, vagy többnyire nem áttetsző; őriz valamiféle hiányt, vagy - mint láttuk, gyakran az idővel, azaz az elmúlással kapcsolatos - rejtélyt, ahogy a gnómának tekinthető latin mondás: nemo ante mortem beates (senki sem boldog halála előtt). A gnóma egyébként ennél szorosabban is kötődhet a példához, az exemplumhoz - a keletkezését bemutató helyzetet is elmesélő, tehát önmaga létrejöttére reflektáló gnómát khreiának nevezzük. Egy Nietzsche művein edződött szemlélet számára lehetetlen a gnómát szoros összefüggésbe nem állítani a „dionűszoszival”. Az ifjúkori mű, a Die Geburt der Tragödie oder Griechentum und Pessimismus kulcsfontosságú helyén a dionüszoszi értelmét megvilágító példabeszéd tipikus khreia. E szerint 160
