Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 2. szám - Alekszandr Szolzsenyicin: Zseljabugai tanyák

ALEKSZANDR SZOLZSENYICIN

Zseljabugai tanyák

KÉTRÉSZES ELBESZÉLÉS

1.

Negyedik napja, hogy benyomultunk a Nyerucsja folyónál levő áttörési részbe. Az elmúlt napokban a központi állomásunk egy csőben volt, a vasúti pályatest alatt; szilárd falazata jól védett a bombázások ellen. Parasztasszonyok is odazsúfolódtak a gyerekeikkel együtt, sőt még vagy két tucat odavetődött cigány is betelepedett - mindez furcsa volt számunkra, mivel két hónapig olyan helyen állomásoztunk, ahol polgári lakosság nem volt. De ezen az éjszakán három órakor az ütegemnek kiadták a parancsot: előrenyomulni. Mire az összes figyelőállás leszerelte a berendezést, már világos volt. Még a repülőgépek megjelenése előtt átcipekedtünk Zseljabugszkije Viszelkibe*. Valóban átcipekedtünk. A hangfelderítő egységnek az állománytábla szerint hat speciálisan felszerelt autóbusz jár - nekünk viszont csak egy szakadt háromtonnás meg egy másfél tonnás teherautónk volt. Ezek csak a harci és a gazdasági felszerelést szállítják, azonkívül néhány kísérőt, az egység többi része gyalogszerrel igyekszik. Rendszerint Ovszjannyikov hadnagy, a szállítási szakasz parancsnoka irányítja őket; én pedig a bemérő-számítási szakasz parancsnokával, Botnyevvel száguldók előre, hogy kiválasszuk a központi állomás helyét.

Ez döntő pillanat: az egész harcrendet meghatározza a központ helyének kiválasztása. Minél gyorsabb a kiválasztás, annál gyorsabb és veszélytelenebb a felfejlődés. De hibátlanul kell kiválasztani a helyet, mivel ez az üteg szíve: egy szilánk a szívbe - és vége az egész ütegnek. Persze be lehet ásni és sátorlappal befedni az állomást, mint ahogy múltkor egy rozsfóldön - de ez csak kényszerből és rövid időre történt.

Negyedik napja felajzott és zaklatott vagyok, és ez nem enyhül. Minden, minden nagyszerűen alakul. Általános nagy előnyomulásunk — a kurszki ki- szögellésben vívott csatával együtt - hatalmas eredmény.

Milyen erős érzéseket váltanak ki az itteni helyek és az itteni nevek! Még nem is jártunk itt - és mégis hányszor voltunk itt, hány célpontot lőttünk a Nyerucsján túlról, hogyan faltuk szemünkkel a térképen, véstük a recehártyánkra az összes itteni erdőcskét, vízmosást, dombocskát, a Berjozovec patakocskát, Szetuha falut (tegnapelőtt ott állomásoztunk), Blagodatnoje falut (most hagyjuk el balról, már nem látjuk meg), Zseljabugát, és itt van Zsel* Jelentése: Zseljabugai tanyák

115