Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 11-12. szám - Hózsa Éva: Mándy "fabulái"

zetét, vagyis az állattörténetek a fabulával szemben valamiféle antifabuláuá, parabola-paródiává válnak. A novellatípusban következetlen antropomorfizá- ció érvényesül, a megértés szempontjából mindkét nézőpont figyelembe vehető: állati és emberi egyaránt. A kettősség a groteszk narráció irányába mutat. Ezek a fabulák a távlatok eltűnésének paraboláját villantják fel.20 Az „állatok” beszédmódjának jellemzője az önreflexió és az önbírálat.

Mándy fabulái a megértés problematikus voltát tematizálják. A parabola a felvilágosodás idején még az ismeretelméleti optimizmust hirdette, a huszadik századi parabola ellenállást tanúsít a megértéssel, a megismeréssel szemben. Theo Elm „hermeneutikai” műfajként értelmezi a parabolát: „... a modern parabola mint hermeneutikai képződmény önmagát tematizálja, ez pedig azt jelenti, hogy általános tárgyává többé nem rajta kívüli létezőt emel, ami »közvetlen« megértésre tarthat számot (...), hanem egyedül a megértés és gondolkodás e folyamatát mint különös és általános ellentétben végbemenő konfliktusmegoldás lehetőségének elemi feltételét.”21 Mándy fabuláit hasonlóképpen .hermeneutikai” műfajnak foghatja fel az olvasó, hiszen ezek a novellák belső nézőpontból vetik fel (és tematizálják) a megismerés kételyeit.

JEGYZETEK

1 A Heltai-hagyomány szólítja meg az olvasót, az állatmesékre utal a terminus.

2 Vö. ERDŐDY Edit, 1992, 84.

3 Vö. Helikon, 1996, 1-2., 94.

4 Említést érdemel a Tibor név jelentése, amely a Tiborc rövidülése. Jelentése: ’a Róma melletti Tibur (ma Tivoli) városából való férfi’ (Lásd Ladó Janos: Magyar utónévkönyv, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972, 218.).

5 Vö. KÖNCZÖL Csaba, Orpheus, 18., 1996, 199.

6 Lásd Iván és a szürke ló (Dobos Marianne beszélgetése Mándy Ivánnal, Új Tükör). Vö. A pálya szélén. In memóriám Mándy Iván. 1997, 164-165.

7 Vö. NEMES NAGY Ágnes, 1998, 153-154.

8 Vö. COHN, Dorrit, 1996, 193.

9 Vö. BARTHES, Roland, 1997, 157.

10 Vö. TÜSKÉS Tibor, 1991, 138.

11 Wilhelm Emrich említi Kafka lovairól, hogy azok nem földi lények. Nem földöntúliak, hanem a ,)oldi” negációjának megfelelői, vagyis nem a külső, földöntúli szféra pozíciójában állnak. A kafkai állatkapcsolatok esetében hiányzik a lelki kapcsolat ember és állat között (Lásd Franz Kafka. Athenäum Verlag, Frankfurt am Main, Bonn, 1965, 142.). Mándy „fabuláidnak sokrétűsége abban rejlik, hogy például az álomszerű látvány magasabb szférába emeli az állatot, ez pedig kizárólag egyénített, belső kapcsolatra utal.

12 Vö. TÜSKÉS Tibor, 1991, 146-147.

13 Lásd Iván és a szürke ló (Dobos Marianne beszélgetése Mándy Ivánnal, Új Tükör). Vö. A pálya szélén. In Memóriám Mándy Iván. 1997, 161.

14 A Teleki térhez kapcsolódó novella a Villám, Mándy járt a Lujza utcában, abban az udvarban, ahol Villámot tartották. Az író így emlékezett: „Egy nagyon kedves szódás család volt ott, akiket én a Symplon kávéházból, nem a Teleki térről, a Symplonból ismertem. (...) ... áthívtak az asztalukhoz, és azt mondják, na kis Mándy - mert még a nevemet is tudták -, hát akkor jöjjön el egyszer hozzánk, nézze meg ezt a szódás udvart, hogy hogy megy nálunk az élet, és hátha tud belőle valamit csinálni. Elmentem, nagyon kedvesen vendégül láttak, és meg is ragadt bennem ez a környezet, annyira, hogy a Villámot megírtam, a szódáskocsisokat. Ez megint egy, még a Teleki téren belül is egy hallatlanul érdekes világ. Hiszen még a Teleki téren belül is minden házból, minden kapualjból egy egészen külön életforma, különös világ nyílt meg.” (Költészet és valóság. Mándy Ivánnal a Teleki téri novelláiról beszélget Kabdebó Lóránt. Lásd Jelenkor, 1984, 2., 155.)

1095