Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 11-12. szám - Salamon Konrád: Téeszesítés és falukutatás
a gyerekszaporulat hiányát29, nem hagyott kétséget az iránt, hogy ennek kialakulása nyugtalanította. Ez új, valóságfeltáró irodalom kibontakozását azonban egyre gyanakvóbban szemlélte a hatalom. Jellemzó', hogy az Iszapeső megjelenése — 1965 február - után a közreadó Kortárs szerkesztőit azért bírálták meg a kultúrpolitika irányítói, mert a szerző leírta, hogy a könnyűvérű helyi hölgyekkel a temetőben szórakozó szovjet tisztek pásztoórájának nyugalmát rendőrök biztosították.30 Ugyanakkor Csoóri - a korábbi munkáihoz képest sokkal felkészültebben — azt tervezte, hogy a szociográfia hitelességével írt szépirodalommal, a valóságos emberi drámák szépirodalmi igényű bemutatásával hívja fel a figyelmet a korabeli magyar valóságra, így mutatva be az egyes tragédiákba torkolló események láncolatát, ami egyben a hagyományos szociográfia megújítását is jelentette volna. Ezért az 1960-as évek végén a Szépirodalmi Könyvkiadó által indított Magyarország felfedezése sorozat szerkesztőihez fordult, ők azonban elzárkóztak a szomorú témák közlése elől.31 1977-ben joggal állapította meg tehát Illyés Gyula: „Nagyon sajnálom, hogy Csoóri nem kapott elég teret és biztatást. Itt Csoóri nemzedéke lett volna hivatva - és nagy munkát tudtak volna végezni.”32 Ez a munka tehát nem folytatódhatott. Igaz, a három említett szerzőn kívül többen is írtak hosszabb- rövidebb terjedelmű szociográfiai munkákat, s bár kisebbségben voltak köztük a népi gondolat örökségét tudatosan és valóban vállalók, maguk az írások hozzájárultak az olvasóközönség hitelesebb tájékozódásához, a valóság megismerése iránti igény kielégítéséhez. S mivel ez utóbbi továbbra is fennmaradt, a Magyarország felfedezése sorozat mégiscsak biztosított egy hivatalosan felügyelt és engedélyezett szociográfiai tevékenységet, ami ennek ellenére nagyon sok hasznos kötettel gyarapította a magyar szellemi életet. A szociográfiák mellett meg kell említeni, hogy a magyar filmművészetben is megjelent ez a népi és nemzeti elkötelezettségű irányzat, amely hiteles képi világgal, hiteles környezetben játszódó, hiteles történetekben akarta bemutatni a közelmúlt magyar valóságát; mindenekelőtt Sára Sándor: Feldobott kő és Kosa Ferenc: Tízezer nap című alkotásai. Jellemző, hogy ez utóbbi elkészítéséhez Aczél György kezdeményezésére fogtak hozzá, aki Kosának javasolta, hogy csináljanak a téesz-szervezésről filmet. A fiatal rendező Csoórit kérte fel a forgatókönyv megírására, és hozzáláttak az anyaggyűjtéshez. E munka során mélyültek el Csoóri ismeretei is, aki ekkor szerzett tudomást az elkövetett erőszakosságok és megaláztatások tömegéről, de - mint már szó volt róla - nem kapott lehetőséget arra, hogy tapasztalatait újabb művekben írja meg. A film elkészített forgatókönyve is messze került a megrendelő elvárásaitól, amit jól mutat, hogy a forgatási engedély megszerzése érdekében - újabb és újabb engedményeket téve — kilencszer kellett azt átdolgozniuk, de még az elkészített filmet is csak úgy engedték bemutatni, hogy a stúdióvezető vállalta bizonyos jelenetek kivágását.33 Ennek ellenére maradandó alkotások születtek, amelyek mind a népi és nemzeti szellemiségnek, mind a magyar filmművészetnek korszakos jelentőségű művei. 1064
