Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 11-12. szám - Kelényi Béla: Bálványok űrhajója

véget Tibet kínai lerohanása 1950-ben. E „hőskorszakra” - s a magyar orientalisztika mindenkori lehetőségeire - vonatkozóan álljon itt még Baktay Ervin fanyar megjegyzése, aki 1928-ban találkozott Tuccival és feleségével Nyugat- Tibetben, a lehi bazárban: „Még aznap estefelé a bazárba sétáltak és mindent összevásároltak. Bús irigységgel ismertem rá a kincshalmazban, amelyet kosarakban több kuli cipelt utánuk, arra a remek, cloisonné-zománcos kínai lószerszámra és dús ezüstözésű, pompás szőnyegekkel bevont kínai nyeregre, amelyeket én fájó szívvel hagytam vissza a kalmár házában, amikor zsebem teljesítőképességének végére jutottam. Tucciék azonban alaposan kifosztották a derék kalmárt, aki viszont bizonyára még jobban kifosztotta őket. Megvettek minden valamirevaló tibeti holmit, mégpedig alkudozás nélkül. A professzor gazdag ember, a tudományt passzióból szolgálja. Istenem, de szép lenne, ha a tudás minden munkása gondtalanul élhetne hivatásának.”76

JEGYZETEK

1 A tanulmány az OTKA (T 025755) támogatásával készült.

2 Waddel, L. A.: A rejtelmes Lhassza és az 1903-1904 évi angol katonai expedíció története. Átdolgozta Dr. Schwalm Amadé. Budapest, 1910., 1-2.

3 Waddel, L. A.: The Buddhism of Tibet or Lamaism. London, 1985.

4 Charle, S.: Lost Treasure from Tibet. The New York Times 2001., April 20.

5 Lásd Henry S. Landor 1897-es útjáról válogatott borzalmakat feltálaló, igencsak népszerűvé vált könyvét, mely a kortársak hite szerint merő koholmány volt csupán. Landor, H. S.: Utazás a rejtelmes Tibetben. Budapest, 1927. A 110. kiadás magyar átdolgozása!

6 Moorcroft, W., Trebeck, Gr. Travels in the Himalayan Provinces (...) from 1819 to 1825. London, 1841.

7 Csorna csupán a Tandzsur egyik gyűjteményének felsorolásában említ meg két, a művészettel kapcsolatos szöveget. Collected Works of Alexander Csorna de Kőrös, Tibetan Studies. Budapest, 1984., 455.

8 Lásd Werner Hofmann könyvének az „Emberiség képei” és A világ mint közszemlére tétel” című fejezeteit. Hofmann, W.: A földi paradicsom. Budapest, 1987.

9 Hue R-E, Gäbet, Jr. Travels in Tartary Thibet and China 1844-1846. 2. k., London, 1928., 106-107.

10 Uo. 107.

11 Lásd erről Biadostocki „Romantikus ikonográfia” című írását. In: Biatostocki, J.: Régi és új a művészettörténetben. Budapest, 1982., 239-255.

12 Lásd Singer, J. C.: An International Symposion on Tibetan Art. Orientations 1999 June, 39.

13 Valerij, L.: Az óorosz kultúra ikonarcúsága. Szeged, 1993., 39. Valerij szerint az sem véletlen, hogy a teológiai feltevésekből kiinduló, a misztikus tapasztalat iránt érzéketlen Nyugat bálványhoz hasonlítja az ikont. Uo. 46.

14 Roerich, G.: Tibetan Paintings, Paris, 1925., 16-17., 19, különösen 20., Lásd még Hummel, S.: Der Lamaismus und die Ikonmalerei des morgenländischen Christentums. In: Jahrbuch des Museums für Völkerkunde zu Leipzig, Leipzig, 1955., 13: 135-145.

15 Hodgsonnak a buddhizmusról való problematikus nézetéről lásd Gellner, D. N.: Hodgson’s Blind Alley? On the So-Called Schools of Nepalese Buddhism. JIABS, 1989, 12, 7-19.

16 Hodgson, B. Hr. Essays on the languages, literature, and religion of Nepal and Tibet. London, 1874, 22.

Hodgson indította el hosszú útjára a nyugati szakirodalomban az ötös buddha-csoportra olykor mindmáig használatos dhjánibuddha („meditációs buddha”) fogalmát, holott a tibetiek soha nem használták ezt a kifejezést. Uo. 27-29, 57-59.

17 Foucher, M. A: Catalogue des peintures népálaises et tibétaines de la collection B.-H. Hodgson. Paris, 1897.

18 Uo. 7-8.

1055