Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 11-12. szám - Kelényi Béla: Bálványok űrhajója
így jól áttekinthetó'vé tette a vadzsrajána panteon egészét. A tibeti szádhanák rendszerezett fordításgyűjteménye azonban még váratott magára. A nagy belső-ázsiai expedíciókhoz hasonlóan ugyancsak a XIX. század végére és a XX. század elejére tehető azoknak az európai és amerikai múzeumi gyűjteményeknek a kialakulása, melyekben elkezdték rendszerezni és kiállítani a náluk lévő tibeti műtárgyakat. Bár a nyugati közönség képzeletét nyilván feltüzelték az utazók híradásai a titokzatos Tibetről, a II. világháború előtt alig néhány tibeti kiállítást rendeztek.43 A katalógusok sorában elsőként kell megemlíteni a Tibetben is járt amerikai diplomata és utazó44, W. W. Rock- hill (1854-1914) 1885-ben megjelent ismertetését45, amely a washingtoni National Museum néprajzi jellegű gyűjteményét mutatja be. Jóllehet a kiadvány csak néhány késői, „művészetként értelmezhető kisplasztikát mutat be (származási helyüket is megjelölve), a vallásos rítusokkal kapcsolatos tárgyakat bőven elemzi, főként Schlagintweit és Waddel már említett műveire támaszkodva. A British Museum 1893-ban Pekingből vásárolt először tibeti és sino-tibeti darabokat46, majd az 1904-es katonai beavatkozás, és az annak következtében létrejött kereskedelmi kapcsolatok révén gazdagodott tibeti műtárgyakkal.47 A Victoria and Albert Museum tibeti gyűjteményét pedig a Schlagintweit fivérek tárgyai alapozták meg, melyeket a XIX. század hatvanas éveiben gyűjtöttek Tibetben.48 A lyoni selyemgyáros, Émile Guimet által 1879-ben alapított keleti múzeumban a neves nyelvész Jacques Bacot (1877-1965) már 1903-ban publikált egy tibeti gyűjteményt49, majd 1907-es és 1909-es kelet-tibeti útjainak gyűjtése50 - XVIII-XIX. századi tekercsképek - pedig 1912-ben került a múzeumba és alapozta meg a tibeti gyűjteményt.51 Am Bacot-nak még ekkor is meglehetős óvatossággal kellett elleneznie, hogy a barbár tibetiek képtelenek szépművészetet létrehozni.52 Közben publikálták a Németországban lévő anyag egy részét is.53 A bécsi Museum für Völkerkunde gyűjteményéből ugyancsak napvilágot látott néhány tárgy fényképe a tibeti művészetet igen szűkszavúan elemző Robert Bleichsteiner könyvében54, melyek Hans Leder (1843—1921) német utazó által Mongóliában gyűjtött anyagból származnak.55 Ebből az időszakból különös színezetet kap az a thangka-kollekció, melyet 1909-ben Mongóliában vásároltak a finn múzeumi gyűjtemény számára.56 Az újonnan festett képek érdekességét egyrészt az adja, hogy az urgai ún. pekingi üzletben jutottak hozzájuk, ahol a kínai buddhista szent hegy, a Vutaisan egyik műhelyében készült munkákat árusították, s így a szokásostól eltérően meghatározható készítésük helye, másrészt jól behatárolható rajtuk keresztül egy korabeli thangkafestő-műhely különböző stílusainak keresztmetszete is. A későbbiekben vált igencsak fontossá egy 1908-tól 1922-ig Kelet-Tibetben élő orvos-misszionárius, Dr. Albert L. Shelton tevékenysége. Gyűjtése révén 1910- től fogva számos tibeti műtárgy került az amerikai Newark Museumba (New Jersey), amely az Egyesült Államok egyik legfontosabb gyűjteményévé nőtte ki magát.57 1925-ben publikálta a Pelliot-tanítvány George Roerich (1902-1960) az első, kifejezetten a tibeti festészetről szóló könyvet, melyben újólag kifejtette, hogy a tibeti művészet lényegében az ősi indiai mintákat követi, sőt — nyilvánvalóan Foucher munkássága alapján - egyenesen a gandhárai művészetre 1051
