Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)
2001 / 10. szám - Pusztay János: A dalosünnep (Baltikumi napló III.)
hangzása után a népviseletbe öltözött résztvevők kivonulnak a mintegy 5 km- re lévő Lauluväljakra. Az út mentén sokezer ember figyeli a felvonulást, üdvözli és köszönti tapssal a zenekarokat és kórusokat. A felvonulás élén egy zenekar adja meg az alaphangulatot. Mögötte a külföldi észt kórusok és zenekarok vonulnak, amelyek Svédországból, Finnországból, Dániából, az USA-ból, Kanadából, Ausztráliából, Lettországból és Pétervárról érkeztek. A szerteszórt észtség ilyenkor (is) rendre hazatalál. Szponzorok nélkül semmi sem megy. A Saku vezető észt sörgyár szá- zadeleji kocsija vezeti a szponzorok sorát, őt a Viru szálloda autója követi, majd egy LAJOS feliratú reklámkocsi. Ezután jönnek a hazai kórusok és zenekarok, a tartományok ábécérendjében, s a tartományokon belül az egyes települések és intézményeik együttesei: gyermek-, ifjúsági és felnőtt kórusok és zenekarok, népviseletben. Felvonulnak az északkelet-észtországi, orosz többségű Narva város orosz együttesei is. Az utat szegélyező nézők felvonuló rokonaiknak, ismerőseiknek egy- egy szál virágot dobnak be. A kórusok külföldi vendégei a házigazda együttessel vonulnak. A dalosünnep helyszíne a Lauluväljak, Tallinn központjától néhány kilométerre, a tengerpart közelében található. A mintegy 200 ezer ember befogadására alkalmas térség sík részén, háttal a tengernek egy hatalmas, kagylóalakú építmény áll. Ebben a mintegy 25 ezer főt befogadni képes kagylóban foglalnak helyet a kórusok. A kagyló mellett egy magas oszlop, melynek csúcsán meggyújtják a dalosünnep lángját. A lángot Tartuból hozzák. A kagyló előtt néhány ezer látogató számára szektorokra bontott nézőtér van kialakítva. Emögött egészen föl a dombtetőig zöld nézőtér húzódik, a közönség a gyepen foglal helyet. A panoráma lélegzetelállító. A kagyló mögött balra a tallinni óváros sziluettje, szemben a tenger, s a képbe időről időre beúszik egy- egy hajó. A vízen a lenyugvó nap aranyhídja. A füves részen ülök s gyönyörködöm a tájban, élvezem az ünnep hangulatát. Az első napon a műsor este 8 órakor kezdődött a hivatalos megnyitóval! Felhangzik az észt himnusz (melynek dallama megegyezik a finn himnuszéval), ezt a kórusok, a közönség, az államelnök és a miniszterelnök együtt éneklik. (A kagyló két oldalán hatalmas képernyőkön mutatják Észtország legmagasabb közjogi méltóságait.) A néprajzosként hazánkban már korábbról is jól ismert Lennart Meri, észt államfő nyitja meg a 23. dalosünnepet. Beszédében a dalnak, s általában a kultúrának az ország függetlenségi mozgalmaiban betöltött szerepét méltatja: „130 évvel ezelőtt gyűltünk össze első alkalommal a tártul általános dalosünnepen. De már korábban is össze-összegyűltünk. Évszázadokon át. Daloltunk a hétköznapok kalákáin és az ünnepek hintaterein, minden faluban, minden egyházközségben. De Tartuban énekeltük az egyházközségeket Észtországgá és a föld népét (maarahvas ’a föld népe’ volt az észtek önelnevezése a múlt századig) észt néppé. Tartuban szent dallá daloltuk még az Észt Köztársaság megszületése előtt az észt himnuszt. És ma, 130 esztendővel később, elmondhatjuk: az általános dalosünnep után csak idő kérdése volt, hogy az észtek mikor egyesítik megyéiket, egyházközségeiket önálló észt állammá. A dalosünnepek szilárd lánca a legsúlyosabb időszakokban is szemünk előtt tartotta az észt történelem legfenségesebb gondolatát: a független észt állam eszméjét. A 879
