Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 10. szám - Pusztay János: A dalosünnep (Baltikumi napló III.)

Csak irigyelni tudom a tallinniakat (és a rigaiakat), hogy visszataláltak ahhoz a polgári életformához, hogy esténként „megszállják” az óváros hangulatos sörözó'it, pubjait, éttermeit, kerthelyiségeit, ahol egy-egy korsó jó serital mellett akár órákat elbeszélgethetnek, vagy újságot olvashatnak. Végigsétálva a szűk, girbegurba utcákon már a feliratok, a vendégváró helyek nevei és cégtáblái is szórakoztatók. Sok a külföldi befektető a vendéglátóiparban, írek, skótok, olaszok és mások, s ez tükröződik stílusukban, nevükben, étlapjukon. Az egyik utcában skótok nyitottak szinte egymással szemben két pubot, az elsőnek a neve Pub with no name (Nevenincs pub), a későbbi alapításúnak pedig Pub with name (Nevevan pub). Milyen jó volna, ha nálunk is újra felfedeznék régen megvolt hasonló hagyományunkat. Persze, ehhez megfelelő üzleti szemléletre, vállalkozó kedvre is szükség volna.

Július 3. (szombat)

Ma és holnap zajlik a XXIII. üldlaulupidu, azaz a XXIII. dalosünnep. Az össznépi észt dalosünnep immár jó 130 esztendeje az észt kulturális, társadalmi és politikai élet egyik legjelentősebb eseménye. Már kezdettől fogva súlyos politikai töltete volt, amit mind a mai napig megőrzött. A dalosünnep történetének rövid áttekintése megadhatja a választ arra is, miképpen volt képes Észtország egy csepp vérontás nélkül, az ún. éneklő forradalom révén visszanyerni függetlenségét — természetesen nem figyelmen kívül hagyva a balti államok számára kedvezően alakult nemzetközi viszonyokat sem.

Észtországban a XIX. század második harmadától erősödik meg — nem kis mértékben a finn események hatására (ne feledkezzünk meg az észtek és a finnek földrajzi és nyelvi közelségéről) — a nemzeti öntudat, amelynek gerjesztői között az észtek mellett balti németeket is találunk. Az ország szellemi központja az idő tájt az egyetemi város, Tartu volt, ahol 1632-től többé-kevésbé folyamatosan működött a II. Gusztáv Adolf svéd király alapította - a Báthory létrehozta jezsuita gimnáziumra épülő - egyetem. 1838-ban itt alakult meg az Észt Tudós Társaság. 1857-1861 között több részletben - a cenzúra megkerülése miatt tudományos műnek álcázva - megjelent a Kalevipoeg (önálló kötetben 1862-ben a finnországi Kuopioban láthatott napvilágot). 1869-ben Tartuban rendezik meg az első általános észt dalosünnepet. 1906-ban Tar- tuban és Tallinnban állandó színházak létesülnek, 1909-ben megalakul az Észt Nép Múzeuma. Az orosz fennhatóság alatt élő, s a függetlenségüket kivívni szándékozó észtek számára a nemzeti kultúra intézményrendszerének kialakítása volt sokáig szinte az egyetlen fegyver az oroszosító törekvések ellen. (E törekvések 1881-től erősödtek fel, amikor III. Sándor került a cári trónra. Tartut Jurjevre keresztelik át - emlékeztetve azokra az időkre, amikor a kijevi nagyfejedelem, Bölcs Jaroszláv 1030-ban 31 évre elfoglalta Tartut, s megalapította Juijev várát: a tartui egyetemen megkezdődik az áttérés az orosz nyelvű oktatásra. Közel száz évvel később, 1975-ben elrendelik, hogy a doktori és kandidátusi értekezéseket oroszul kell benyújtani; 1981-től pedig az észt nyelvű általános iskolákban az első osztálytól bevezetik az orosz nyelv oktatását.)

874