Életünk, 2001 (39. évfolyam, 1-12. szám)

2001 / 10. szám - Paládi Zsolt: Novellatéma

figyelőképességemről szeretnék tanúbizonyságot tenni), a hokedlin ülő alak valami Melindát emlegetett, ezek szerint ez volt a lány neve, a fiú persze nem tudta, de a jövevény (aki csak a fiú életében játszott jövevényszerepet, ugyanis otthon volt) emlékeztette rá, egy nagyobb darab svájci késsel játszadozott, és fenyegetően emelte fel a mutatóujját: ,3a kibaszol Melindával, kinyírlak!” A fiú ezt a megnyilvánulást a kültelki humor sajátos változatának tekintette, és nem tulajdonított neki profétikus erőt, később megtudta, a hokedlin ülő személy a lány apjának tekintette magát, ez szerfelett meglepte, nem is gondolta volna, hogy a lány apjával is szerencséje lesz megismerkedni, a lány csupán élvezetforrásként szolgált számára, csodálkozott, hogy a lányhoz apa, sőt család is tartozik, mindenesetre igyekezett ezentúl elkerülni őket, főleg, amikor neszét vette, az apát csak hétvégére engedik el a börtönből, valamit elkövetett az, hogy mit, már nem érdekelte, manapság mindenki elkövet valamit, aztán egy részét elítélik, egy részét meg nem, magánügy, akkor lett súlya ennek a ténynek, amikor kiderült, a lány a negyedik alkalom után terhes lett, micsoda pech, gumidefekt vagy mi, vagy talán nem is volt gumi, belőtték magukat, részegek voltak vagy mi, épp akkor akarta otthagyni a lányt is, meg azt az átkozott családját is, de hát az az őrült elérte és most a főütőerére teszi a borotva hideg vasát és kicsikarja belőle a történetet, a valósat, a véreset, amit már nem tud elsumákolni vagy elfólényeskedni, leüti az utolsó karaktert, elmenti a fájlt és tudomásul veszi, hogy:

VÉGE.

866