Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 6. szám - Buji Ferenc: Ismeretlen eredetű szavaink
lehet: vagy nem bíztak annyira a magyar szó »ugor« eredetében, vagy - s mi erre gondolunk - a név megválasztásában az a cél vezette a kutatókat, hogy a magyar szó semmiképpen ne szerepeljen a nyelvcsalád megnevezésében. S mivel egy »finnhanti« vagy »fmnosztyák« elnevezés legfeljebb derültséget keltett volna, ezért arra kényszerültek, hogy a magyar ágnak adjanak valami összefoglaló nevet. Ekkor esett választásuk - meglehetősen szerencsétlenül - a tíirk ogur szó egyik variációjára. Így lett a nyelvcsalád ezen ágának neve »ugor«, az egész nyelvcsaládé pedig finn-»ugor«. Ugyanakkor azt is meg kell mondanunk, hogy ez a névadás - a névadók szándéka ellenére - az igazság magvát hordozza. Ugyanis a »finnugor« megnevezés félreérthetetlenül rögzíti azt a tényállást, hogy a magyar nyelv ugor, azaz ogur nyelv, s ilyen módon a sztyeppéi népek ma már ismeretlen nyelvei közé tartozik. A kérdés kiváló összefoglalása egyébként megtalálható Götz László: Keleten kél a nap. Kultúránk a történelmi ősidőkből (Budapest, 1944) című könyvének »Néhány szó az >ugor< népnév színeváltozásáról« című fejezetében (pp. 277 281). 6 Bárczi Géza-Benkő Loránd-Berrár Jolán: A magyar nyelv története, Budapest, 1978, p. 268. 7 A magyarságnak a török népekkel való megismerkedését történelemtudományunk a Kr. u. V. századra teszi, s ez azt jelenti, hogy török eredetű szavaink átvétele az »ugorságból« való kiválástól a honfoglalásig tartó ősmagyar kor harmadik harmadában, vagyis igen későn történhetett, akkor, amikor a török hatás már csak finomítani tudott mindazon a munkán, amelyet, a korai sztyeppéi népek a magyarságon elvégeztek. 8 Nézetünk szerint török jövevényszavaink mennyisége (150 -180) sem elegendő ahhoz, hogy a kései sztyeppéi népeket (például a hunt, különösen azonban az avart) eltörökösítsük. Ha feltételezzük a kései sztyeppéi népek egyetemlegesen török jellegét (az esetleges kivételek irániak lennének), akkor török jövevényszavainknak százakra kellene rúgnia. 9 A finn-»ugor« nyelvekben, különösen pedig a két »ugor« nyelvben szép számmal lehetnek sztyeppéi jövevényszavak. Nyilvánvalóan számos íinn-»ugor«-magyar szóegyezés mögött egy efféle közös eredetet kell sejtenünk. 10 A későbbiek folyamán a zárójelbe tett évszámok minden esetben a szó első előfordulásának időpontjára utalnak. 11 A délibáb összetett szó. Előtagja ótörök jövevényszó, utótagjának eredete ismeretlen. A régiségbeli bába szó jelentése »látszat,«, »tünemény«, amit a Történeti-etimológiai szótár önállóan nem említ, csak a »délibáb« szócikkben. 12 A Történeti-etimológiai szótár szerint nyilván jövevényszó (noha nem ismerjük eredetét), ugyanis a magyarság finn-ugor« őshazájában nem ismerhette. Nézetünk szerint természetesen a finn-ugor« őshaza nem azonos a magyar »őshazával«. 13 Vö. gesztenye szavunkkal, mely a Történeti-etimológiai szótár szerint bajor-osztrák eredetű, de végső forrása valamelyik elő-ázsiai nyelv. 14 Elavult, ma már csak nyelvjárási szinten élő szó. Jelentése: »vél«, »gondol«, »hinni mer«, »remél«. Alapszókincshez tartozása kétséges. 15 »Csillapít«. 16 »Gerjed«. 17 »Kínoz«. 18 Első említése: 1611. 19 Érdemes lesz kissé hosszasabban elidőznünk e szónál. Mindenképpen különösnek találjuk ugyanis, hogy tm'g »ütés«, »verés« értelmű kall szavunk ismeretlen eredetű, addig par excellence ütőszerszámunk neve, a kalapács, szláv jövevényszó. E kérdést tudomásunk szerint először Pa- dányi Viktor boncolta a Dentu-Magyariában, több szóra is kiterjesztve vizsgálódását (kálim [»vert gyapjú«, »nemez«], kalimfa avagy kalimpa [a gyapjú verésére használt eszköz], kalimpál, kalap [mint a nemez egyik fontos végterméke], kalács [eredetileg verték, csapkodták a kalácstésztát] és kalapács. Nos, mi egészítsük ki ezt a sort még néhány szóval. A kihalt nyelvjárási kalács szó a fól jelentőnek avagy nyomravezetőnek adott jutalmat jelentette, és még ma is így mondjuk: »eny- nyi és ennyi ütötte a markát.«. Kalamajka: régiségbeli szó; jelentése: »gyapjúszövet«. Kalandozik: jelentéstartományába többek között beletartozik »csapóiig«, »ide-oda íitődik, verődik« jelentés is, akárcsak a nyelvjárási kálózol (»kóborol«) szó jelentéstartományába. Kallódik szavunk, ügy hisz- szíik, nem kíván külön magyarázatot. A kalász nyilván úgyszintén a kai- tőből származik: gondoljunk csak arra, milyen eljárással nyerhető ki a kalászból a mag. Továbbá nyilvánvalóan ide tartozik még kolomp és kólint. szavunk is. Nos, úgy véljük, hogy e szavak mind az »ismeretlen 553
