Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 10. szám - Molnár Miklós: Ha ötvenéves......feléd kapálódzom; Tengerasszony; Hol vagy, Márta?; a végső snóbli (versek)
MOLNÁR MIKLÓS Ha ötvenéves... Ha ötvenéves elmúltál, álmodból föl illett rég ébredned. Elandalodni se vágyhatsz immár. Látod sorsodat a fényességben? Eléd tárulkozik jövő és múlt. Szíved nyitott. Teszed, mit kell, a sír nem rettent. Ez a forduló az, mikor az életed új útra tér. Hálálkodol, hogy föld és csillagok közt éltél. Eszedbe jut örök szerelmesed. Közelebb van hozzád, mint nyakadban az ér. Olykor zajt hallasz kint az utcán? Minden hangról tudod, hogy róla szól. Ittas vagy józanon. Csukott szemmel figyelmes. Ujjongsz, mert élsz. Kelet felé fordulsz, az anyafóldre rogysz. Imádkozol. feléd kapálódzom éjfekete jégtömbben rostokolsz időtlen idők óta néhanap szabaddá álmodod magad kopár fennsíkon pucéran futkosol csípős szél duzzasztja mellbimbóid csontfehér sziklák közt négykézláb ereszkedve bakkecskével üzekedsz szemed kifordul agyvelőd elapad 859
