Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 1. szám - Zsávolya Zoltán: Megrendültség-taktusok
ZSÁVOLYA ZOLTÁN Megrendültség-taktusok PÉK PÁL: A BÁRÁNY KIŰZÉSE A hatvanadik életévén túllépett, egyre nagyobb elismertségnek és megérdemelt tekintélynek örvendő Pék Pál éppen hatodik verseskönyve A Bárány kiűzése, ez a jól szerkesztett, egységes kötet. Nemcsak gondosan és követhető logikával proporcionált ciklusépítésű azonban, nemcsak a már sokak által megkedvelt és a szerzőtől ennek következtében szinte elvárt sajátos hangvétel- beli-motivikus univerzumot kínálja megnyugtató alkotói biztonsággal, hanem egy/a teljesen beérett költészet virtuóz monotonitásával ugyancsak szembesít, amely utóbbit a befogadó természetesen nagyon is értékesnek, majdnem elengedhetetlennek gondolja, hiszen örömöt, elismerést és szellemi borzongást egyszerre érez, amikor a mindig-ugyanaz mégis-mindig-másképpen történő megragadásának elvileg végtelenített kísérlet-sorozatával szembesül a kötet teljes anyagán végigtekintve. Mégpedig sikeres kísérlet-sorozatával!, érdemes hozzátenni, ahol is a siker (illetve a művészi sikerültség) záloga a szerencsés kézzel megválasztott és amolyan tematikus önmottóvá tett (saját nyelvi anyagból gyúrt, általános szöveg-emblémaként működő) apokrif biblikus kötetfelütés hangulati-motivikus intenzitása. Ez a nevezetes kötetfelütés maga az egész könyvnek címet és mozgásteret adó Bárány kiűzése, amelynek hangsúlyos voltát jelzi, hogy nem tagozódik a négy ciklus egyikébe sem, még azzal sem „éri be”, hogy mondjuk - aligha jelentéktelen gesztusként - az elsőt nyissa meg, hanem azoktól tér- belileg-tipográfiailag teljesen függetlenedve, számukra szellemi foglalatot képezve, általános érvényű munkává „fejlődik”. Nem véletlenül. Benne a könyv valamennyi fontos sugallata, üzenete, interpretációs ajánlata, motívuma és eljárása-megoldása határozottan érzékelhető, megállapítható manifesztáció- ban előkerül, továbbá a megváltás művének (vagy a Pék Pál-féle hangula- tiságra alkalmazva: a kegyelmi [nemjműködés tragikus szépségének) nem kisebb alakja, mint éppen a minden szempontból központi, az Isten Báránya is megjelenik. Számít ebben az összefüggésben, hogy nem Jézus, nem Krisztus szerepel, inkább némileg kozmikusán látomásossá, komorrá, végítéletre utalóvá válik a tárgyalásmód, ez pedig a újszövetségi Szentírás háttéraura-képző hatásán belül a Jelenések könyvének fontosságát ismerteti fel. Igen, apokaliptikus látásmódról van itt szó, jelentős mértékben a korhangulat-megélés aktusával összekötve, ami a költői-beszélői alapállás rezignáltságában, visszafogott, mégis erőteljes, mindent átjáró fájdalmában, nyugtalan, zaklatott, markáns szavak, kifejezések használatában, ugyanakkor ezek közvetlen kö80
