Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 7-8. szám - Máthé József: Két vers - egy motívum

beteljesülését óhajtó életöröm, másik az elmúlással, a halállal szembeni kiszolgáltatottság, tehetetlenség rezignált hangulatát sugallja. „Tárgyi- asságuk” ellenére (vagy mellett) is, mindkettőre végig jellemző a személyesség, az erőteljes szubjektivitás, a költői én folytonos jelenléte, azonosulása tárgyával - vagyis az alapmotívum kibontása, a „lábnyomok” fürkésző- találgató „vizsgálata”, az örömteli beteljesülést óhajtó, illetve fájdalmasan lemondó „tanulsága” költői vallomás is egyszersmind az emberi lét értelméről, a boldogság tétova hitéről s az elmúlással szembeni sorsszerű tehetetlenség állapotáról.

A kétféle szemléleti hozzáállás, „oknyomozó” értelmezés nyilvánvalóan összefügg azzal is, hogy Illyés és Aprily más-más művészi alkat, s egymástól valamelyest különböző költőnemzedékhez, s szellem-ízlésbeli tendenciához tartoztak. A fiatalabb Illyés (sz. 1902-ben) nagymértékben a nyugatosok (Ady, Babits) hatására indult, de pályáját, ízlésvilágának és meggyőződésének irányvételét később másfajta hatások (expresszionizmus, szürrealizmus, új tárgyiasság, új népesség, a paraszti sorból hozott szociografikus látásmód stb.) is befolyásolták; érdeklődése - főleg a harmincas évek közepétől - mindinkább egy újfajta népi-nemzeti közéletiség irányában alakult, mely a népben, a falu világában vélte megtalálni a nemzet, a magyarság fő megtartó erejét, jövőjének letéteményesét. Aprily - idősebb is lévén (sz. 1887-ben) - mindvégig elsősorban a „nyugat,osok”-kal rokon, posztimpresszionista-szimbolista lírikus maradt, noha számos új költői törekvéstől - műfordítói tevékenységének is köszönhetően — ő sem zárkózott el; távolabb állt a közéleti elkötelezettségtől és küzdelmektől, mint Illyés - no meg: hatvanadik életévén (1947) túl, ,az öregség árnyékában” - sok-sok verse tanúsága szerint - ekkor már egyre gyakrabban és közvetlenebbül a születés és halál, élet és elmúlás dilemmái foglalkoztatták képzeletét, gondolat- és érzésvilágát.

Illyés versének külső formája - a belső tartalom s a kedélyállapot rap- szodikus hullámzásához igazodva - sz aggatott abb, kötetlenebb (ha úgy tetszik: „modernebb”, a tárgyhoz és az élőbeszédhez jobban alkalmazkodó), mint az Aprilyé; szabadabban kezelt hosszú és rövid (jambikus) sorokat alkalmaz és rímeltet, Aprily viszont - a rá különben is jellemző módon - kimértebben hagyományos, kötöttebb, strófikus versmodellhez ragaszkodik; a strófákon belül lassított, szabályos hatodfeles és ötös jambikus sorokat használ, s ezeket keresztrímekkel (a b a b) zenélteti, kapcsolja még szorosabbra egymással.

JEGYZETEK

1. Illyés verse a Kézfogások c. kötetben (1956), Áprilyé az Ábel füstje c. versgyűjteményben (1957) jelent meg (Az öregség árnyékában ciklusban).

2. Az idézett verssorok, szövegrészietek kiemelései tőlem - M. J.

712