Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 7-8. szám - Murai András: Hyppolittól Hippolytig

jas György: Talpuk alatt fütyül a szél), a magyar „krimiben” (Dobrai György: Áldozat, András Ferenc: Dögkeselyű), a magyar „thrillerben” (Tímár Péter: Mielőtt befejezi röptét a denevér) (A magyar „western” elemzéséről lásd Király Jenő, 1981.) Természesen születtek ebben a korszakban is szórakoztató filmek, a fent megnevezettek is részben, vagy majdnem egészében ezzel a szándékkal készültek, de népszerűek voltak például az ifjúsági filmek, vagy a történelmi témájú irodalmi művek adaptációi is. (Meg kell jegyeznünk, hogy a történelmi kalandfilmeket az irodalmi alapanyag legitimálta, s nem a feldolgozásra került történelmi esemény). Keleti Márton és mások is rendeztek sikeres, a mítoszteremtést megcélzó magyar vígjátékokat (Tizedes és a többiek. )

Az egyes alkotások és a kvázi, „mintha” műfaji filmek azonban nem pótolhatták a magyar filmkultúra hiányosságát, a műfaji alapokon, tehát egységes mitológián nyugvó tömegfilmet. Maradt a műfaji jegyeket eredeti formájukban szinte soha fel nem használt, a politikai tiltástól és a rendszer illegitimálásától megkorcsosított közönségfilm.

Milyen ma a magyar közönségfilm?

Koltai Róbert nyilatkozta egyszer, hogy a Sose halunk meg forgatókönyvét írója, Nógrádi Gábor eljuttatta Király Jenőhöz, véleményezésre. A neves esztéta, a tömegfilm kiváló szakértője megjósolta a sikert. Csak annyi változtatást javasolt, hogy Gyuszi bácsi nyerjen már a film végén. Koltaiék megfogadták a tanácsot, így a film befejezésének atmoszféráját is a mű egészét átható derűs szomorúság határozza meg. A történet azt bizonyítja, hogy a sikeres tömegfilmnek vannak bizonyos szabályai. Magyarországon a 30-as, 40- es években professzionális módon bántak a műfajiság kritériumaival. Gondoljunk például arra, hogy minden idők legjobb 12 magyar filmje között (az Új Budapesti Tizenkettő) egyetlen populáris alkotást találunk. Székely István 1931-es rendezése, a Hyppolit, a lakáj a hetedik befutó. Tekintsünk most el attól, hogy filmalkotások versenyeztetése lehetetlen és értelmetlen vállalkozás, s értelmezzük a magyar filmslágerlistát ezredfordulós világképünk szimbólumaként, a műbírálattal foglalatoskodó szakma a múlt örökségét jelenünkben magáénak valló értéknyilatkozataként. 11 veretes, egyértelműen a magaskultúrát képviselő, többnyire klasszifikálódott alkotó és alkotás, mely pontosan tükrözi a már korábban leírtakat: a magyar kultúra sajátja a film- művészeti tradíció. A kakukktojás a Hyppolit, talán egyetlen klasszikus szórakoztató filmünk, mint ahogy kakukktojás a magyar film történetében a 30-as évek filmgyártása is. Az egyetlen korszak, mely populáris filmgyártásáról lett híres itthon és külföldön egyaránt. Az elmúlt évtizedek magyar filmgyártásának ismeretében szinte hihetetlen, de 1931-től 1945-ig mindössze három, a korszakot jellemző szórakoztató filmektől alapvetően eltérő alkotás készült (Fejős Pál két rendezése és Szőts István nemzetközileg is elismert és kitüntetett munkája, az Emberek a havason.) A közönség ízlésén a műfaji filmek uralkodtak, s a nézők követelték a vígjátékokat és később a melodrámákat.

Van tehát a magyar populáris filmnek tradíciója, a problémát a diszkontinuitás jelenti. A II. világháború után az ez idáig egyedülálló sztárkul690