Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 7-8. szám - P. Szabó Ernő: Valaki, a Szamárhegyről

P. SZABÓ ERNŐ

Valaki, a Szamárhegyről

BESZÉLGETÉS EF ZÁMBÓ ISTVÁNNAL (ALC)

Van egy pont Szentendrén, ahonnan minden égtáj felé kilátás nyílik: az a Szamárhegy tetején álló ház az, amelynek kertjéből nagyméretű színes plasztikák - provokatívan hegyes és az anatómia törvényeinek zavarba ejtően fittyet hányó fehérnépek - szemlélik az érkező mozgását. A szabadság háza ez. Odalent legalább hét tornyával a város, idefönt ef Zámbó István - 2000 márciusa óta Érdemes Művész, ismerőseinek, barátainak gyermekkora óta Öcsiké - műterme. A (lassan elkészülő) műteremben többnyire friss vagy készülő munkák, a földszinti lakótérben régebbiek is. Egyik-másik a pálya legkorábbi periódusát képviseli. Egyiket fotó után festette, ravatalon fekvő nagybátyját, Ede bácsit ábrázolja. Az igazság mérlege 1969-ből való, két évvel korábbi a bejárat melletti falon lógó, Vajda Lajos hatásáról tanúskodó konstruktív fej. 1967 körül készült, amikor a Vajda Lajos Stúdiót néhányadmagával később megalakító — vagy inkább a megalakítást elszenvedő - művész Kecskeméten élte boldog, viharos kamaszéveit.- Mikor a szentendrei gimnáziumból Kecskemétre kerültem, s Lacával megismerkedtem, egy haverom padlásszobájába jártunk bulizni. Valamiért egy szekrénybe raktuk be az én néhány képemet is. Nemrégiben, majd harminc év múlva a városban jártam, s bementem Szabó néniékhez, felmentem az egykori albérletbe, s mindent úgy találtam, mint akkor volt, még szinte a félig üres borosüvegeket is. És persze a szekrényben ott volt még ez a kép is.- Salgótarján, Szentendre, Kecskemét. Képzőművészet. Mi a sorrend, időben, fontosságban?- Salgótartján csak a születésem helyét jelenti. Anyám kecskeméti, apám etesi volt, egyébként anyám ott tanárnő volt, apám pék. Onnan kerültünk egy időre Salgótarjánba, majd ide, Szentendrére, az ötvenes évek második felében. Ha nagyon vissza akarok menni, hamarosan elkezdődött az én kalandozásom is a képzőművészet határvidékein. Mégpedig egy öregített könyv készítésével. Azt olvastuk, amit akkoriban nem illett: ponyvát, indiántörténeteket, kalandos útleírásokat. Az első „nem normális” tevékenységem az volt, hogy térképeket rajzoltam, például az Amazonas vidékét, egy négyzetméteres nagyságban, saját fantáziám alapján. Azután magam is írtam indiántörténeteket, úgy 10-12 éves koromban, rajzoltam a füzetbe, fotókat ragasztottam be. Egyszer valahogy eljutottam a Szerb Egyházművészeti Múzeumba, ami 2-3 szoba volt akkoriban, mint egy raktár, az ott látott régiségek azonban úgy fólgyújtották a képzeletemet, hogy elkezdtem a magam kis füzetes

678