Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 7-8. szám - Erdélyi Erzsébet-Nóbel Iván: "Erdélyt nem lehet elfelejteni"

maga azt mondja, hogy „nem nyelvtanilag szabályos” mondatai vannak. Hát akkor mi szerint szabályosak? Ritmikailag. Szereti a hátravetett határozókat, vesszőkkel is elkülöníti őket. Sokszor széttördeli a hosszú, összetett mondatokat: ezért kezd gyakran kötőszóval. Biztosan működik mondatai között valamiféle ütemegyenlőségi elv. Ezt majd valaki kibogarássza egy disszertációban. Másik jellegzetessége a nyelvi regionalitás: erdélyiességeket kever szövegébe (szociolingvisztikai óráimon mindig idézek tőle), de mindig megmarad az érzékeltetés szintjén. Remekül jellemzi szereplőit beszédükön keresztül, egy-egy figurája stílusbravúr is. Ilyen például a magyart törő Dombi-Dom- bolov elvtárs úr beszéde az Elvásik a veres csillagban, de nagyon sok példát idézhetnénk. S mindenekfelett felejthetetlenek tájleírásai.

Most a pedagógus-tankönyvírót kérdezzük: Mit mond Wass Albert a ma iskolásainak, - és nem (csak) középiskolás fokon?

Azt, hogy mindenek fölött legyenek látó emberek. Lássák meg a környező világban a szépet, az értéket, tudjanak örülni neki. A Mese az erdőről erről szól. Három angyalka, a Jóság, a Szeretet és a Békesség angyala lesben ül az erdőben, várják az embereket. Azt gondolják, hogy az erdő majd megnyitja az emberek szívét, s ők elhelyezhetik benne kincseiket. Jött az első ember, de körül se nézett, kivágta a fákat, s elment velük. Ez volt a Rontó ember. A másik sem volt különb, csak lefelé nézett, azt kutatta, mit lehet összeszedni. Ez volt a Gyűjtő ember. Végül jött a harmadik ember. ,Jött, megállt a tisztás széliben, és meghallotta sírni az erdőt. Meglátta a virágokat. S fákat. Meghallotta a csermelyt. És halkan mondta: — Istenem, milyen szép... És abban a pillanatban lehullt a szívéről egy nagy rozsdás lakat.” Majd később megszólítja a hallgatóit (mert azt mondanom sem kell, hogy öt fiának írta ezeket a meséket): Jgy volt ez bizony, lelkecském, s így van azóta is. Háromféle ember él a világon: a rontó ember, a gyűjtő ember és a látó ember. Te látó ember leszel, ugye?” Azt hiszem, ennél szebbet tanítani mai gyereknek nem lehet. (Persze, a látó ember a táltost, a prófétát, a népvezért is jelenti, ez számos művéből kiderül, főleg a Hagyaték című kötetben lehet erről sokat olvasni.)

Azon a videofelvételen, melyet már sokat idéztem, Wass Albert ezt üzeni az itthoniaknak (1996-ban készült a felvétel): „Ébredjetek fel, magyarok, s legyetek újra nemzet, váljatok nemzetté. Ahol nem az a fontos, hogy ki mennyi pénzt hoz az országba, hanem hogy ki mennyi jót, szépet és hasznosat tud cselekedni a magyar közösségért.” Arról is beszélt ugyanis, hogy az elmúlt ötven év agymosása néppé gyúrta a nemzetet, ezért volna az a feladatunk, hogy ismét nemzetté váljunk. Wass Albert mindvégig megmaradt magyarnak.

Budapest, 1999. december 21.

677