Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 7-8. szám - Bohár András: Avantgárd '89-'99
befogadás hiányának egyik jelentékeny oldala, a tudományos igényű feldolgozások, reagálások szórványos volta. Felsorolásszerűen 1989-99-ig a következő' alkotók könyvei és gyűjtemények jelentek meg a Magyar Műhelynél: Petőcz András, Márton László (Párizs), Székely Ákos, Jacques Derrida, Géczi János, Erdély Miklós, Papp Tibor, Juhász R. József, Kelényi Béla, Nagy Pál, Bujdosó Alpár, Bakucz József, Bari Károly, Petőfi S. János, Sokapanasz, Vizuállásjelentés (antológia), Mészáros István, L. Simon László, Bohár András, Hegedűs Mária. Vizuális költészet Magyarországon I-II. (A régi magyar képvers, Válogatás a XX. századi vizuális költészet — a Felső-Magyarország kiadóval közösen). Ez utóbbi könyv bevezető tanulmányában Papp Tibor a következő szavakkal jellemzi a vizuális költészet lehetséges és valós státuszát: „A költő megállítja az időt. A vizuális költemény pedig a befogadás pillanatát időtleníti. Kiszakítja az egyirányú folyamatból. Minden egyszerre, már az első pillanatban létezik, a költemény minden porcikája már akkor ott van a látómezőben, amikor a részletek jelentése még nem formálódott meg. A vizuális költeményben az ige és kép ötvöződik szándékká. A vizuális költeményben az igével fon- csorozott kép változik kalanddá, a képpel azonosuló ige sorssá, kockázattá, az igévé vált kép pedig vakmerőséggé. Kettejükben egyszerre van jelen játék és bizonytalanság: az igében hangosan, a képben hangtalanul. Antológiánkban pedig jelenünk és jövőnk, időtlenül.”9 A Magyar Műhelynél megjelent vizuális költészeti kötetek, valamint a kilencvenes években létrejött csoportok és dokumentumaik (amikkel kapcsolatba hozható a mindenkori aktuális avantgárd szellemisége), mint az Árnyék- kötők elektrografikai orgánuma, a szombathelyi Leopold Bloom 75 példányos egyedi, reprezentatív periodikája, a Vár utcca tizenhét könyvek vizuális költészeti sorozata10, az újraformálódott Jelenlét periodikája vagy említhetnénk a modern tradíciókat újraértelmező két fiatal csapatot, Az Irodalom Visszavág és Véletlen Balett folyóiratát, együttesen érzékeltetik azt a sokszínű empíriát, ami többirányú értelmezés kiindulópontja lehetne. Ezek a vizuális költészeti munkák és különböző poétikai objektivációk három jellegzetes irányt dokumentálnak. Amik - hangsúlyozandó — nem értékhierarchikus rendet körvonalazóak, csupán az alkotói beállítódásokat, a különböző formavariációkat és eszközhasználatokat érzékeltetik. Részletes tematizációs elemzések a későbbiekben elmélyíthetik a különböző trendek leágazásait. Egyrészt a tradicionális vizuális költészeti odafordulásokat és azok kreatív továbbértelmezését, lehetőségeit láthatjuk. Székely Ákos verbo-vizuális és tárgyköltészeti újításokhoz kapcsolódó szemlélete11, Zalán Tibor számítógépes plakátköltészete, a mediális és a tradicionális avantgárd provokáció egymásra találása12 Balia D. Károly fénymásológépet és faxot is felhasználó kísérletei13, valamint Més-záros István versszöveg-irodalma és vizuális jelrendszerének sajátos eklekticizmusa14 már önmagában is jelzi az eltérő alkotói beállítódásokat és az irányok meghatározásának nehézségeit. Ha ehhez még hozzágondoljuk az előzőek kvázi-organizációjaként fellépő Lipcsey Emőkét, akinél a többévtizedes pálya fejlődésrajzaként kerülnek színre a hagyományos modernista költemények, s azok konkrét organikus és tipográfiai de-strukciói, kéz és számítógép együttes játékában15, vagy a kalligráfia és a természetes664
