Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 7-8. szám - MAI MODERN BELGA KÖLTŐK - Roland Counard, Denys-Louis Colaux, Alexandre Czapla, Laurent Demoulin, Laurence Vielle, Gwenaëlle Stubbe versei

LAURENT DEMOULIN

Elveszett nemzedék

(GÉNÉRATION PERDUE)

Apám az én koromban már elhagyta anyámat, és elvette második feleségét.

Több gyermek viselte a nevét.

Én pedig egyedül ballagok az öreg úton, se utódaim, se jövóm. Nagyapám az én koromban már előre megtervezte könyveit, melyeknek én még a címét sem értem, és melyeket még most, harminc évvel halála után is vesznek az emberek, diszkréten, itt a földön,

lelkiismeretes egyetemeken.

Én meg csak húzom-halasztom az életemet két sör között, barátaimmal, akik akárcsak én, írnak, de a tervek nélkül,

Zenélnek, pedig nem ismerik a szolfézst, és kevesebbet szeretkeznek a kelleténél.

Apám az én koromban már a harmadik szakmájánál tarott.

Csapkodta az ajtót, mint szél a vitorlavásznat, kinn a nyílt tengeren. Fiam az én koromban már azt a nőt szereti majd, aki a temetésén is sírni fog,

mint apám apja apám anyjának temetésén.

Én meg egyedül hurcolkodom albérletből albérletbe, vadonatúj ember, senki fia, se utódom, se jövóm.

Nagyapám megjelenése az én koromban már tiszteletet parancsolt, sorsa ott volt márvány-szívébe vésve.

A világ könyv volt, nem volt más hátra, fogta, és tollal lemásolt egy születése előtt írt szöveget.

Az én szívem azonban csupa karcolás, a világ pedig körülöttem állandóan használt, kizsírosodott pakli kártyára hasonlít inkább, mint egy makulátlan könyvre.

Nagyapámat az én koromban már királlyá koronázták, apám meg már bevette a Bastille-t.

Nagyapám az én koromban masszív ritmusú görög jambusokat recitált. Apám az első rímtől megszabadított verseket.

Fiam és barátai az én koromban végre újra feltalálják a költészetet, mely aztán nyomukban győzedelmesen felhág a Parnasszusra.

Én meg, nincs más hátra, kivárom.

653