Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 7-8. szám - Határ Győző: Tamás Evangéliuma

5. És lón, hogy el-keveredének Samariában’ ’s Galileában’ és el-teijedének és vifzfza nem fajzának arra, három nemzedéken kerefztül.

6. És a’ki éízben tartotta volna, ember nem élt, és a’ki meg-jegyezte volna, nem volt Fariséus; És fenki nem emlékezik vala Taddeusra, mert a Próféták’ jelei közzé a’ Mankó-fák fel-tárna fztások fel nem véteték.

7. És lón, hogy támada Me fsiás Izraelben; Valami képp megígértetett E faiás’ által, és Dániel’ által, és eló'ttök járóban, má fok t által;

8. És az Igaznak tsuda tételi és fok nagy háborgatási meg vágynak írva a’ fzent Lélek’ fegedelmével, az én ATyám-Fiainak Evangyéliomokban;

9. És el- h a 11 g a 11 a t é k, ha mit az ÚR el- h a 11 g a t vala, és meg- monda t é k, ha mit az ÚR fz ó 11 vala.

10. De íme el-következik az én időm, és fel-oldoztatik az én fzám; és meghirdetem ti-néktek ama ff titkot, valami képp az ÚR JESUS megjelenvén, ki-nyilatkoztatta vala én-nékem a’ Tibériás’ Tengerénél.

11. És lön, hogy mikoron be-végezte volna mind’ 0 be izédét, a’mellyeket a’ Sidókhoz fzóllot vala: Meg-fzűnék és meg-tartóztatá az ő fzáját, és volt, mint valamelly kő-fal ftt néma;

12. De a’ Hú ívét innepe’ előtt meg-nyilatkozék az O fzive, és utoljára jelenté fzenvedéseit, mondván:

13. Ez a’ nép mankókon áll, mert tttf mankóból j ő három nemzet fége; Imé Izraelben a’ fántaság: Erény, és boldog a’ Mankó, mert meg-érett az a’ nép a’ fántafágra.

Zebulon Prof. XXXIV: 7-8 Éhom Prof. XXVIII: 9 Malatziás Prof. VI: 24-29 Kukahub IX: 17-19 Krónika II. Könyve

14. Annak-okáért tudjátok, hogy két nap el-múlva a’ Húfvétnak innepén az embernek Fia el-árultatik t és ke ferves kín-halálra vettetik a’ Mankók’ tt által.

1. El-közelget vala pedig a’ Pogátsás t innep; Melly mondatik Pá fkának.

2. És a’ Papi Fejedelmek és az Iráftudók kerefnek vala módot abban, mi képp Ötét ttf megölhetnék; Mert félnek vala a’ kö fségtól;

3. Mert tudott vala az ő dolgokról, és minden ő me fterkedésökről, a’ Mankó fág fel-maga firtatásában;

4. És el-menvén, f á n t á v á tőnek minden népeket és nemzeteket; És olyanná lől, valami képp a’ mankóknak’ tornyok; És fzükfégeltetének mankók a’ te béna fágodban Izrael, és nem lehetél n é 1 k ö 1 ö k.

5. És ö fz fze-gyűlének azok és a’ Vének a’ Kajafás-Mankó házában; És tanátsot tártának, hogy Jé fust álnokfággal meg-fogják és meg-öljék.

6. Bé- furrana pedig Júdás, az ki a’ tizen-két Tanítványoknak fzámok köz- zül vala, és monda:

7. E’ meg akarja váltani mankóiból t a’ világot. Mit akartok én-nékem adni, és én a’ kezetekbe adom Ót?

8. Azok pedig meg-korbátsolják vala az I fkariótát, és veretteték a’ Júdás Nap- fzállattól hajnalig; És dorgálják vala külömb-külömb ólom korbát fsai, és bika-tsekkel, míg-nem fivallkodék és mondá: Ere fz ízetek éngemet Atyám- Fiai! Atyámért, a’ ki t Mankó volt.

636