Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 7-8. szám - Boda Magdolna: Versek
(Utolsó vers) Legyen ez a vers az utolsó a száz utolsó levél végén, amelyekről mit sem tudsz, csak kelsz reggel és fekszel, mint Nap nyugtán. Mint e kezemben tartott fürtön a tucatnyi szőlőszem, már annyi érv van ellened, s velük szemben csak egy, te magad. Az utolsó kívánság jogán, azt akarom, hogy légy maga e vers,- legyen ez átok -, s hogy e keserű szavak és hervatag hasonlataim halmazából legyen egy márvány dombormű végre, vagy egy ronda dudor, melyet ujjbegyemmel kitapinthatok e halványkék papírdarabkán, melynek másik darabján is biztosan egy másik kupac szó hever elhagyottan, hozzád, neked, rólad, de legyen ez a vers az utolsó, s hogy nélküled majd hogyan telik időm?, szavam? Lelkem hamujába átlőtt ámorszívek helyett, majd félköröket rajzolok, s maszatos ujjammal megjelölöm homlokod. Csak hogy tudd: én itt vagyok. 601
