Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 6. szám - V. Raisz Rózsa: A stílus és a formák

V. RAISZ ROZSA A stílus és a formák A rendszerváltást követően - sajnos már az író halála után - szinte azonnal, 1990-ben elindította a magyar könyvkiadás a Márai Sándor műveiből álló könyvsorozat megjelentetését, így az olvasókhoz már egy évtizede nemcsak féltve őrzött háború előtti magánkönyvtárakból, esetleg Nyugatról becsem­pészve jutnak el a művelt polgárság körében egykor oly nagyra becsült Márai művei. Az új sorozat egyik-másik kötete olyan népszerűségre jutott, hogy újranyomtatására is sort kellett keríteni. Az Akadémiai és a Helikon Kiadó gondozásában közreadott ízléses, szép nyomású, nyersszínű vászonnal be­kötött, kitűnő kivitelű könyvsorozat elsőként napvilágot látott köteteivel csak­nem egy időben vehette a kezébe az olvasó a Márai-monográfiákat és - tanulmányköteteket kiváló irodalomtörténészek tollából (Rónay László 1990, Szegedy-Maszák Mihály 1991. Fried István, Lőrinczy Huba 1993 stb.), folyó­iratszámokat szenteltek az író életművének, s egyes tanulmányok is méltatták munkásságát. . Az irodalomtörténészeken kívül a stílus kutatói közül is többen választot­ták elemzésük tárgyául Márai Sándor műveit, méltán, hiszen az író nagy for­makultúrájú, rendkívül tudatos, magával ragadó stílusművész. Most annak örülhetünk, hogy az elszórtan megjelenő stilisztikai feldolgozások után egy teljes kötet látott napvilágot Márai Sándor stílusáról: a fiatal szombathelyi kutató, Czetter Ibolya gyűjtötte egybe e tárgyban írt dolgozatait. Aki Márai naplóit és egyben emlékező írásait olvassa, annak feltűnik, milyen gyakran visszatérő témája a kötetekben megjelenő reflexióknak a ma­gyar nyelv. A felületes olvasó talán csak a rajongó szeretetet érzi ki az egyébként sokszor szkeptikus, máskor ironikus Márai ilyen tárgyú megnyi­latkozásaiból: „számomra az élet egyetlen értelme: a magyar nyelv” (Föld, föld 1991. 238), a mélyen és szakszerűen elemző Czetter Ibolya Márai egész nyelv- és stílusszemléletét jellemezni tudja az elszórt megnyilatkozások alapján. A kötet első tanulmánya imponáló elméleti felkészültség birtokában ad választ fontos kérdésekre: volt-e Márainak kifejtett nyelvfelfogása, létrehozható-e megjegyzéseiből a nyelvre vonatkozó szintézis, milyen nyelvfelfogásbeli elő­dökhöz, modellekhez kapcsolódnak nézetei, milyen kapcsolatba hozható a klasszicizáló modernség és az avantgárd, hogyan határozhatjuk meg Márai helyét a magyar irodalmi nyelv és stílus történetében? - Márai nem volt filozófus, nem írt rendszeres filozófiai művet, de érdekelték a filozófiai rendszerek; nyelvfelfogásának gondolati ösztönzőiként Humboldtot, Wittgen- steint és Ortegát emeli ki Czetter Ibolya, s ebből kiindulya elemzi az író nyelvi nézeteit. A kötet legnagyobb igényű tanulmánya ez a gazdag fejtegetés. 574

Next

/
Thumbnails
Contents