Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 6. szám - Sümegi István: Az igazság szabaddá tesz?

(Dosztojevszkij említett hőseinek sorsa arra is figyelmeztet, hogy itt nem csupán elvi kérdésről van szó, elveszíthetjük magunkat, ha nem vagyunk képesek megteremteni felszíni és mély harmóniáját.)

Ha Tallárnak Nietzschével szemben igaza van, akkor képes lehet a Van minden európai számára érvényes bírálatát nyújtani. Ha azonban Isten valóban meghalt (ha a keresztény bizonyosságok megszűntek az európai kultúra alternatíva nélkül álló fundamentális evidenciái lenni), akkor csak a keresztény szubkultúra számára érvényes bírálatot adhat.

A negyedik tézishez nem kívánok megjegyzést fűzni, mivel teljesen rendben lévőnek találom. Legföljebb dicsérni tudnám a szerzőt, ezt azonban nem teszem. Bírálat és dicséret ugyanis különböző performatív aktusok, bizonyos módon bírálni bárkinek megengedett (mintha azt föltételeznénk, hogy a hiba valamiképpen „materializálódva” ott van a gondolatmenetekben vagy könyvekben, s ezt bárki észreveheti), dicsérni viszont mindig annyi, mint ítéletet mondani. Az ítéletmondáshoz való jogot pedig társadalmi normák szabályozzák (különféle kompetenciákhoz kötött); és én nem érzem magam fölhatalmazva arra, hogy Tallár Ferenc munkájáról ítéljek. Ehelyett hadd mondjam végezetül el - mert azt azért nem szeretném, ha úgy tűnne, mintha csak rosszat tudnék mondani -, hogy ezt a tanulmányt kizárólag azért írtam, mert a könyv vitára provokált és arra késztetett, hogy a lehető legalaposabban végiggondoljam a szerző álláspontját.

564