Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 6. szám - Prágai Tamás: Náci bácsi története
Igaz, hogy a haldokló nem hazudik, de Náci bácsi pálmajori, és köztudomású, hogy a pálmajoriak nem hisznek az örök életben; a pálmajoriak a klorofil elektronhálójában hisznek (erról és a madárkígyóról írt egy kis értekezést az Értesítőnek, de már nem jelent meg: nem tudta, hol kallódott el a kézirat íróasztala és a posta között, valahol, lehet, hogy a levélszekrény közelében: a madárkígyó önmaga farkába harap, és csak egyenes vonalon tud gurulni. A klorofil egy erőszakos, zöld anyag.) A Zöld Pista nem veregette a lapockáját, miközben a kamrapolcot mondta (vigyázzunk: nem állt indulat a kijelentés mögött, tehát nem akarta, hogy igaz legyen!), szava így nem ér fabatkát. A Decsi viszont komoly, mérték- és szavatartó ember, amikor nem iszik három üveg kirrawwánál többet; de a vita hevében nem tudták rekonstruálni, hogy kettő vagy négy kirrawwát ivott. (Ismét egy bizonytalan állítás. Mibe bonyolódtunk!) A Tanár úr viszont felállt az asztal tetejére, hármat kur- rogott, majd bal karját szétterpesztett ujjakkal a villanyégő felé emelte, olyannyira, hogy össze-vissza égette a felhevült elektromosság. Másnap többen megnézték a sebeket, mert ilyent még nem láttak Pálmajorban. Ez tehát tény. Akkori énem bedugta mutatóujját a sebbe, jó, meleg seb volt. Szorgalmasan jegyzetelt a sarokban, és hogy ne keltsen feltűnést, időnként megforgatta mutatóujján a svejcisapkát. Úgy tudták, hogy ilyenkor egy nyerőszisztémán dolgozik, ezért nem zavarta senki. A napló így foglalja össze a Tanár úr álláspontját: „Kupa vezér nem mehetett Pécsre, mert az már római egyház volt, ahol üldözték ariánus volta miatt. Az ariánusok jelenlétét a hosszúhetényi ásatások támasztják alá a térségben, ahol a késő-pannonkori város mintegy tíz méter széles, több kilométer hosszan futó falai között korakeresztény (ariánus'?) emlékeket találtak, egyes feltételezések szerint itt helyezték végső nyugalomra a Pannóniába száműzött Ariuszt is. Az lakóházzal szoros rokoni kapcsolatban álló Kupa vezér az itteni hercegség ariánus kereszténységét vette magára, ezért vált veszélyessé az - ebbe a tényben támadási felületet látó - fiatal inka állam számára. Ezért kellett elbuknia. ” Tömör, túlságosan tömör: egyszerre Inka történelmébe csöppenünk, mindenféle előképzettség, kultúrhistorikus ismeretanyag és nyelvismeret nélkül: aligha tévedek, ha azt mondom: ez bizony halott szöveg, nem képes újraol- vasódni, nem szólítja meg a Másikat, nem írja át az Olvasót. De ez csak Napló! Kárpótoljon valamelyest intimitása - az erős szubjektivizmus, mely átírja paradigmáinkat, azt a viszonyulást, mely tanulás és tapasztalat, azaz a személyes történet lenyomata. O/ Történelem? Átiratok sokasága! Az írás helyenként elhalványodott; valamire, valami fölé írták; az alsó réteg is átüt, átformálja a betűk duktusát, girlandokat eszkábál; próbálom kibogarászni - lehet, hogy a lineáris A? Várjunk csak! Megvan! Végre valami megfogható: részlet Thornflowes Inka-könyvéből: „Tehát egy félnomád, hatalmi célokra szervezett nép foglalta egységbe a már helyzet kapcsolódó, intenzív kultúrmunkára kényszerülő társadalmat, 506
