Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 6. szám - Molnár Miklós: Szombathelyi albérlő blues

ronálni próbálja valami leharcolt satrafával, netán, több vizespohárnyi kerítésszaggató gugyipálinka belédiktálása után, naftalinszagú ágyába vonszolja s altestét bérlésre kínálja föl, imigyen tágítva ki az albérlet szó szemantikai dimenzióit. Vagy épp kategorikusan eltiltsa ó't minden ellenkező nemű emberi lény bérleménybeli vendégül látásától (mely tilalmon aztán, ha történetesen melegnek alkotta a teremtő, inaszakadtáig hahotázhat). Vagy kiterjessze a tilalmat minden nemű vendég látogatására (az ódon bon mot szerint három nem van: férfiak, nők és angolok) - a legközelebbi rokonokon kívül: az albérletek zarándokának ez meg ahhoz jön kapóra, hogy nővérei, fivérei, unoka- testvérei, ipái, ángyai számát csodásán megszaporítsa. Fólaké az allakót általában ott és akkor ellenó'rzi, ahol és amikor csak éri.

Szobák és lakások bérbeadásának műnemében a nyers, lucskos érdek dominál. Vendégbarátság, vendégszeretet idegen a műfajtól (kivétel azért akad, adassák néki tisztelet). Szerencsés esetben csak pénzről, kevésbé szerencsésben hatalomgyakorlásról, érzelmi piócaságról, lelki éló'sködésról, a (poszt)bol- sevik tipratásban elnyomorodott emberek hitvány kis játszmáinak való kiszol- gáltatódásról van szó (gyönge a magyar teherbírása: emberöltőnyi tipratásba mindjárt belegebed).

Egyik-másik albérleti szerzó'dés valóságos mesterműve a kupori önzésnek, az aprólékos aljasságnak, a világhíres magyar pitiánerségnek, Drákói regulákba foglaltatik a lakó légiónyi kötelessége - reteszek és zárak és lakatok állandó zárását, csipeszek és szárítókötelek használatát, az ablakok nyitva tarthatásának időkorlátait, obiigát szén- és hólapátolást, a házi macska, illetőleg eb piszkának eltakarítását, növény- és állattartási, valamint éjszakai szellentési tilalmat s egyebeket illetően. Ha a bérlő egy év leforgása előtt fel talál mondani, bánatpénz címén fél évnyi lakbért köteles leperkálni, a tulaj számára ellenben fenntartatik a bármikori felmondás kényúri privilégiuma. (Api'opó: Szombathely szomorú kutyái is piszkosul megérdemelnének egy bluest vagy ragát, kivált a lakótelepi lakásokban tengődő ebek, kik a világ legszerencsétlenebb lényei lennének, ha a lakótelepi kétlábúak még náluk is nyomorultabbak nem volnának, foglár és fegyenc pokoli- dialektikája szerint.)

„Minigarzon” fantázianevű méregdrága emberólban viselni el Diesel mozdonyok csontvelődet tépő, molekuláid szerkezetét szétcincáló, agyadat elká- sásító dübörgését, merthogy beköltözésed előtt gazdurad gondosan elmulasztotta tudtodra adni, hogy kőhajításnyira sincs a teherpályaudvar; vigyorgó képet vágni s hozzákorrumpálódni a keresztény úriasszony molyette glóriájával parádézó nyugdíjas pedagógusnő érveléséhez: „azok odafónt” annyit lopnak (hüvelykujjával a háta mögé, Budapest irányába bök), hogy „idelent” Szombathelyen ő bíz’ be nem vallja a lakáskiadásból származó jövedelmét, ennélfogva köteles vagy azt hazudni mindenkinek, hogy rokoni minőségben szálltál meg nála, a bérleménybe való beköltözésed pillanatától falazni kényszerülvén tehát kisded adócsalásához... A főbérlői simlisségek garmadájára, sarkalatosán fontos körülmények eltitkolására, lepusztult berendezések megreparál- tatásának ítéletnapig való halogatására éppen hogy csak utalunk, nemkülönben arra is, hogy az ún. rezsiköltségekbe miféle „szolgáltatások” számítódhatnak be, havonta behajtott ezer meg ezer forintokért - a lábtörlő-használattól a vécékefe-kopási díjon át a passzát szelek főbérlő általi fújásáig. (Az albérlői

488