Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 1. szám - Serdián Miklós György: Ma - Burgenland by Spielberg
nem akart belenyúlni a témába - vitatkozzanak a haszidok is valamin a British Alirways London-Budapest járatán, hogy kóser-e a buli vagy sem... Ez legyen az ő asztaluk. Petersen csak zabáit a maga részéród. MA azonban tényleg „mindenről ugyanaz jutott az eszébe”. És, állítólag, nem tehetett róla - ilyennek született. Akár esettanulmány címszó alatt - a XIV. Dalai Láma Őszentsége szavaival élve - Petersen egy szargyár volt. MA éjjel, inkább hajnal felé - miközben Ahmad kiabálta a maga mantráját egy emelettel feljebb - körbeszörfózte a földgolyót és megállt egy pillanatra New York City-ben, hogy jelentsen: fó'nök, hozom a holmit”-de csupa nagybetűvel írta be, hogy mindenki értse. A börzehuszár kettős mércével könyvelt alapítványi listáján automatikusan megjelent a neve mellett egy ,jópont”. „Ha én szopok, elóhb-utóbb nekem is fognak szopni”, gondolta Petersen és lelki kezei közt forgatta a dollár- kötegeket, amit majd a ,korvina” leszállításakor kap - mert mért ne kapna?! MA este még moziba is akart menni. „Csak leteszem az árut és fordulok vissza”, gondolta - és gondolt mást is, de ez most nem lényeges. Minden összejött. Kinyílt számára a világ: örült, hogy végre nem csak a lavór jut a virtuális hamszínnal meg a lila tehenekkel, ami ugyan Ludwig találmánya volt, akár a ,jompos fekete kígyók” és az egyencsomagolt holt tengeri só a lábvízbe... MA a „Saving Private Ryan” ment - és Petersen egy ezressel fizetett: a bankjegyen ott vigyorgott a vidám király az infravörös fény alatt. A program szintén rendkívül változatosnak ígérkezett: pattogatott kukorica - oh, no... pop-corn and soda, Coke, light... - mondta fel a leckét köte- lességtudóan. A falnak is füle volt, hát még BIG BROTHER IS WATCHING YOU! A vásznon persze lefordították a dolgot. Egy halom kereszttel több volt mint Seghers mamánál, de a háttérarányos Mögen Dávid is megnyerte tetszését - mert a kiejtés a szerző felfogását tükrözte ebben az esetben, és Petersen számára ez jutott. MA - egészen pontosan február huszonharmadikán - Firmicius és baráti társaságának időszámítása szerint - február huszonnegyediké előtt, a hagyomány szellemében - Petersen nem csak azt a kérdést tette fel, hogy „mennyi az annyi”, hanem azt is, hogy „nem lehetne-e egy kicsivel több”... A határt megúszta. Próbálkozós volt. És hiába telt el harminc év a Spielberg-ügy óta, és hiába ragasztottak a borítóra egy Ulászló címert: korvina az korvina - és egy „korvina” aranyat ért. Petersen többet akart - itt tartottunk. 50
