Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 5. szám - ÍROTTKŐ STÚDIÓ - Kercza Asztrik: Teremtő vagy Mátrix?
IROTTKO STUDIO X A másik síkon élnek, akik a Mátrixszal szemtől szemben harcolnak függetlenségükért, leszakadtak az immár unásig emlegetett tojásokban klónozva szaporodtatok emlős-emlékezetű cső(dör)rendszerről, egykori gépapjukról/anyjukról. Furcsa, hogy ezek az immár hús-vér világban élő felszabadultak mégsem teljesen szabadok, mert egykori anya/apaistensé- gük, a Mátrix számon tartja zsarnokságát nem tűrő fiait, igényt tart egykori sejthal- maz-tulajdonára. Ezért ügynököket küld a szökevények után. A film nyelvén megszült új lények, az ügynökök a képzelet szárnyán röpülnek a két létsík között. Amolyan rendfenntartók, rettegett feketezakós, csontosarcú pribékek. Vallatnak, kutatnak, fenyítenek, szankcionálnak, az önhatalmúlag értelmezett 'USÁ- san hatályos' BTK-val, és a legfőbb, hogy fizikailag elnyűhetetlenek. Természetük a Mátrixtól kapott program. Ez teszi mindenkinél fejlettebb, de vakon engedelmes lényekké ezeket az emberszabású programokat Nevetséges, de a szegény, menekülésre kényszerített felszabadultak csapata a telefonhálózaton át közlekedik egykori és jelenlegi hús-vér vüáguk között, nem kis rizikót vállalva az izgalmak fokozására. ízlésük, mindenesetre dicséretes: szeretik a hagyományos drótos készülékeket. A szereplők bemutatása majdnem véget ért, és édeskésen megszerettük őket a megszokás szintjén, hogy ha eltűnnének a dramaturgiai süllyesztőben, ha netán baleset érné szegényeket. Legyen már, aki egy kicsit sajnálja őket. Van egy szereplő, akiről egyenes szavakkal nem szól a fáma, de ott van mindenütt. A Mátrix. Természetesen nem lehet róla azonnal szót ejteni, hiszen titokzatosságát elő kell készíteni. Még csak kibontakozóban van. Ám a forgatókönyvíró úgy döntött, hogy mégis megelégíti a figyelmét régóta erőltető nézőket egy picinyke, mégis sokat sejtető utalással. Amit láttatok eddig, az mind az ő műve - ezzel mindent elmondott felőle. Semmi kétség, hogy ez a mindenkitől független létező, program, moderátor, vagy 'mi' csakis egy felsőbb- ségében elvetemült, viszonyaiban zsarnok, természetére nézve irigy, lényében aljas, szellemében megfoghatatlan, gondolatában kifürkészhetetlen, álnok valaki/valami. Ezek közül a legfontosabb az utolsó, mert: „nem tudhatjuk 'aztat' biztosan, hogy most az isten az személy-e, vagy 'mifenye'". Hogy a mi Urunk, Jézus Krisztus az Isten egyszülött Fia, az Atya képe mása az nem számít? Hogy kinyilatkoztatásban részesültünk, az mit sem jelent? De ennek itt is a böjtje. Mert ez a film az Istent mondja Sátánnak, de a feledékeny néző csak azt viszi magával: a Sátán maga az Isten. Európa! Te nem ezt tanultad Krisztustól! Persze a főszereplő sem kutya, ő áll Jézus helyén! Neonak hívják. Tudják, afféle újember? Sminktiszta arcú, karcsú, inkább nyúlánk, rokonszenves fiatalember, aki mintegy harminc tojáséve alatt számítógépkezelővé fejlődött egy - természetesen - 'multinacicégnél2', mert azok túlélnek mindenkit, olyan sokáig lesznek, hogy csuda, és vasárnap is az ügyfelek szolgálatára állnak. Egy telefonhívás következtében Neo élete megváltozik. Kiderül róla, hogy ő a messiás. Szegényes öntudata nehezen fogadja el ezt az első hallásra képtelen gondolatot, de hát ha mondják?... Egyébként egyikünk sem viselné jobban - mondják az elfogult nézők. A rendszert már szerencsésen elhagyott sorsosai - ők már tudják róla, amit Neo nem tud magáról - most elébe mennek és kivezetik őt az álomvilágból egy kapszulával, mintha újabb álomba merülne. Hogy kik ők - az nem is fontos - csak az, hogy Neo újdonsült barátainak messiáshite, önmegváltóhitté kovácsolja a hitetlenkedő főhős hiedelmét. Új vállalkozás! A mai, amcsi' film(b)iro- dalomban ritkán hallható filozófiai mélységű kérdésekre itt megkísérelt 2,5-3 másodperces snitt-válaszok senki nyugalmát sem dúlták fel a nézőtéen, hiszen a bölcselet ezeken a fejtörőkön már vagy 400-500 esztendőt kotlott. Az sem zavarja a lenyűgözött mozitöltelékeket, hogy a válaszokban szinkretista csúsztatásokat hagy2 Multinacionális cég
