Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 5. szám - ÍROTTKŐ STÚDIÓ - Kecskés Csilla: Mese a két lopótökről

ÍROTTKŐ STÚDIÓ

IV

és reszelős sápitozással. Meg is akarta átkozni, de Mazsola még idejében beléfor- rasztotta a szót innenvilági varázsos tekintetével.

Megrövidülése ellenére tovább folytatta gonoszkodásait, I lófehérke-lopótök és kedvese egyre csak sápadt-sápadt. Egy délután Mazsola kilopta a varázstükrét a zsebéből, de ez sem használt. Már majd' megértek, a nap ragyogott, időnként áldó eső is hullott, a banyatök is haladt kiteljesedése felé: egyre randább lett, szája egyre mocskosabb. Kibírhatatlan volt. Szinte Katalinkát is terrorizálta már.

Aztán megértek. Mazsola szeme egyszer csak kifényesedett, valami lázas ragyogás költözött belé. Újra tehhold volt, vad tücskök húzták a nótát a fűben, Mazsola pedig határozottan odavágtázott a huncutul mosolygó csillagok alatt a három lopótökhöz, végigmérte a banyát és egyszerűen bezabálta.

Hófehérke- és Királyfi-tök egyszerre kivirult, nem is szüretelték le őket, bájos kis magvakat hullattak szerteszét, és még sokáig ott éltek királyi leszármazottaik a kortalan Katalinka kertjében, Mazsola védőszárnyai alatt. Mazsola később - aki továbbra is három éves volt - lírai hangvételű verseket kezdett írni, s mostanában már a kiadásukon töri a fejét, ami minden bizonnyal hamarosan be is fog következni.