Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 5. szám - Salamon István: Magyar írók Svájcban
SALAMON ISTVÁN Magyar írók Svájcban BESZÉLGETÉS HUBAY MIKLÓSSAL- Megkerestem Cs. Szabó László Hűlő árnyékban című kötetét. Ebben így ír az 1946-os genfi utazásról. „1946-ban Hubay Miklós, eredetileg ösztöndíjas genfi diák, később a magyar irodalom önkéntes francia nyelvű hírverője ugyanott, addig-addig buzgólkodott, amíg valamilyen segélyszervezet-(ő bizonyosan emlékszik, hogy melyik) - pár hónapos pihenőre meghívott magyar írókat, művészeket, tudósokat. Hát hiszen volt mit kiszellőzni, kőport és hullabűzt. Benne voltam az első csoportban, s velem együtt Illyés Gyula, Márai Sándor, Sőtér István, Ferenczy Béni, Szőnyi István, Gombás Pál, a fizikus. A listán szerepelt Gó’ergyai Albert is, de a szégyenletes közelmúlt gyötrelmeit és gyalázatát megszenvedő, amúgy is mimóza ember csak testileg megerősödve, jóval később utazott ki, viszont Déry Tibor bekerült az első csoportba, ha jól emlékszem a kormány által letiltott Szabó Lőrinc helyére. Hubay volt az is, aki csodaszerűen rábukkant József Attila egyetlen méltó idegen nyelvű átköltőjére; szentnek beillő mezítlábas francia anarchista volt, Andre Prudhommeaux. Köztársasági oldalon részt vett a spanyol polgárháborúban s az első, amit József Attiláról olvasott Hubay nyers fordításában Egy spanyol fóldmíves sírverse volt.”- Életem csúcspontja volt az. Nem túlzók, valami forró borzongás fut át rajtam most is, hogy Cs. Szabó szavai nyomán felfakadnak bennem az emlékek. Cs. Szabó szinte átadja nekem a szót, amikor azt írja, hogy én leszek az, aki emlékezni fogok a genfi segélyszervezet nevére. Már mondom is: Bureau International pour le Placement des Intellektuels Refugiés. Emögött a hosszúnevű hivatal mögött egy nagyszerű asszony állt, Silberschein Fanny, ilyennek képzeltem az ószövetségi asszonyokat, Illyés szava illik rá: „egy magánál több asszony”. A világháború alatt kitalálta, hogy ha már nem tudja az elhurcolt milliókat megmenteni, akkor megpróbálja legalább a szellem kiválóságait kihúzni a sárkány torkából. Egyet-egyet. Ahogy lehet. Ezért hozta létre ott Genfben a belváros kellős közepén a Rue du Rhone 1. szám alatt ezt az intézményt. Eredményesen dolgozott - úgy képzelem, különleges taktikával -, hogy kimentse a német táborokból a kiváló, vagy ígéretes szellemeket. S az volt az érzésem, hogy igyekezett ezt a legnagyobb titokban csinálni, semmi esetre sem a nagy nyilvánosság számára. Magyarokat is mentett, így feltűnt Svájcban a hazulról már ismerősöm Kolb Jenő kitűnő műkritikus, akit a 30-as évek végén Farkas István körében ismertem meg. írt is Farkas Istvánról könyvet, s egy másikat Mednyánszky Lászlóról, aki különben Farkas Istvánnak mestere volt és így, mondhatnánk: a családhoz tartozott. Hadd em417
