Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 1. szám - Karay Lajos: Aforizmák
KARAY LAJOS Aforizmák Hasonló a költő a pisztránghoz. Csak árral szemben tud úszni, akár piszkos az az ár, akár tiszta. A tengerbe belefulladhatsz. Magadba nem. Az ember úgynevezett spontán tudása, ami élete során úgy rakódik le rá észrevétlenül, mint a por és a piszok, mindig sokszorosa annak, amit valaha is könyvekből kiolvashatott. Igaz ez minden korok legnagyobb polihisztoraira is, talán a szobatudósok kivételével. Dehát ők úgysem számítanak Isten előtt. \iy Honnan tudhatom, ki és mi számít Isten előtt? Csakis ösztöneimtől, amelyek pedig maguk sem tudják, van-e egyáltalán Isten, mivel nem azért ösztönök, hogy bármit is tudjanak. Ok csak parancsot közvetítenek nekem, ítéletet és kötelező véleményt. Kiét? A spanyolviaszt mindenkinek magának kell föltalálnia. Amit másoktól tudunk, nem tudjuk. Minél gyorsabban pörgetjük a színskála szivárványkorongját, annál tisztább fehér színt kapunk rajta. Minél gyorsabbá válik az ember haladása, annál közelebb jutunk minden tarkaságok fehér Végeredményéhez. A társadalom betegségei éppúgy nem gyógyíthatók tárgyalásos alapon, mint a járványok. Aligha van súlyosabb káromkodás, mint az, hogy „szent az Isten”. Mintha a seregek fővezéréről civil létemre nagy kegyesen elismerném, hogy ő is katona, akárcsak Hopstein Gyementy közvitéz az ötvenkettesektől. 42
