Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 5. szám - Kántor Zsolt: Szentlélek, én hívlak; Valaki más; Koktél; Ismeretség; Rondó; Lektűr; Eset (versek)
KÁNTOR ZSOLT Szentlélek, én hívlak már nem késem le a beavatást megtapasztaltam hogy létezel tegnap megérintettél ma egész délelőtt a szobámban ültél és diktáltad nekem a leírandó dolgokat verset novellát esszét azután délben megszomorítottalak mert cigarettáztam elmentél de hallod a hangom Brüsszelben Tokióban is gyere vissza kiszellőztettem és írtam neked egy gospelt Valaki más Másra akar gondolni, mire felébred, de marad ugyanott, egy mázsa drótszemüveg, koponyacsontok, egymásra hullva: kabátok, bőr, ballon, szövet, barna, fekete, színek alig, szinte semmi szín, a cipőhegyeknél sem, a sapkák között egy piros akad, az is egy kisgyerek lázas homlokát melegítette hajdan, abszolút fakó, kopott és szagtalan a színpad, mégsem érdektelen, hisz a barokk szekrények és az orvosi műszerek az asztalon nem illenek ide, de azt érezni, hogy a halál egy személy, nem pusztán fogalom s ez az alak itt volt, az bizonyos, tudni lehet, itt kutatott az elmék között, a lelkeket számolgatta, mint a pénzt, s közben egyetlen egy sem lett az övé, valaki másé lett minden, valakié, aki erősebb. De az a búgócsiga a zuhany alatt már rozsdás, nincs hangja, lépcsőn teremőr jön-megy, néha kedve támad szájharmonikázni. 412
