Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 5. szám - Petőcz András: négy darab negyeddolláros; záróbuli (versek)
csak én nem örülök nekik, hiába, önző vagyok, nincs bennem baráti szellem, reggel hai azt terjeszti rólam, hogy én „was very noisy”, és biztos valami ,.young lady” volt nálam éjszaka, ezt magyarázza mindenkinek, közben pedig a hosszú-combú, keleti-szépség barátnőjének mindenféle extra kajákat vásárol, és még velem viccelődnek a többiek, őt meg békén hagyják, ráadásul hanoiról, meg Saigonról beszél, és mond valamit arról, hogy budapest is, hogy mi is, meg ők is, és ezzel már tényleg nem tudok mit kezdeni, le kell, hogy győzzem, és le is győzöm hait, biliárdban, ezen az estén-----z áróbuli az igái elutazása előtti estén tartottuk a záróbulit a folyosón, a lift és a japán nő szobája közötti területen, volt bor, sör meg zene, táncoltunk is, ayeta is táncolt, ugandai törzsi táncokat kértünk tőle, de csak mosolygott rejtélyesen, és enyhén bumfordi testét próbálta ringatni valami féle általános nemzetközi rituálé szerint, nem nagyon sikerült a dolog, egyébként peterrel táncolt, aki szintén ugandai, csak egy-két évtizeddel korábban dobbantott ide, iowába, és most tanít, szóval egyetemi oktató, itt tanít az iowai egyetemen, mindenki imádja, egyfolytában beszél, arról beszél, hogy őt mindenki zseninek tartja, és hogy ő már mindenfelé publikált a világban, a legutóbbi cikkét is japánul jelentették meg, valami nagyon híres japán napilapban, aztán onnét átvették a szingalézok, és kiadták, annyira tetszett nekik, majd ausztráliában is kérték, könyörögtek neki ezért a bizonyos cikkért, de ő megmakacsolta magát, mert olyan kis önfejű, és számára egyetlen az isten, az istent pedig 410
