Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 4. szám - Bodor Béla: A vitéz szabólegény esete a valósággal
BODOR BÉLA A vitéz szabólegény esete a valósággal Nehezen besorolható, különc és magányos figura a mesehősök sorában a vitéz szabólegény. Az öreg királyt jól ismerjük. Őt többnyire a békés uralkodásban vagy hatalma szabályos átörökítésében zavarja, akadályozza a kútban éló' sárkány, a hívatlanul beállító boszorkány, vagy az agyában támadó önzés, ostobaság. A mesebeli szegényember törekvése is világos: nem akar mást, mint hogy ételt adhasson gyermekeinek (akik annyian vannak, mint a rosta lika). No de mit akar a szabólegény? Honnan jön, hová megy, mi dolga ott, ahová „éppen odavetődik’? Világot akar látni? Kalandra vágyik - vagy csak az érdekli, hogy a szomszéd városban az ejtett váll-e a divat, vagy a húzott derék? Nem tudjuk, és mintha a mesemondók erre nem is lennének igazán kíváncsiak. Ez az én vitéz szabólegényem, aki éppen kétszázhatvankét éve, 1738. április 20-án született Baján, nem győzött le sem óriásokat, sem vérmedvéket, mégsem panaszkodhatott élete eseménytelensége miatt. Véletlenül botlottam kalandos, (de hiteles!) életrajzába, miközben a XVIII. század magyar regényeiről szóló könyvemen dolgoztam. A könyvecske a kor divatjának megfelelően cifra címet visel: Jelki Andrásnak egy született Magyarnak Történetei. A’ ki minek utánna sok szerentsétlen esetekben, hajó töréseken, raboskodáson és a vad emberek között életének külömbféle veszedelmein által ment volna, végtére Batáviában nevezetes Tisztségekre hágott. Magyarba foglalta Sándor István. Győrött Streibig József betűivel. 17919 Mint a címből is kiderül, a „született Magyar” bizony nem magyarul foglalta írásba, vagy inkább - néhány fordulat erre enged következtetni - mondta tollba, alighanem egy bécsi újságírónak, élete történetét, eredetileg 1776-ban. Tulajdonképpen már a névnél meg kell állnunk egy pillanatra. Dr. Sólymos Ede, talán Jelky legjobb ismerője, 1957-ben összegezte a korábbi adatokat2, egyebek mellett Borsay Jenő nyugalmazott jegyző, a bajai múzeum egykori igazgatója kutatásainak eredményeit. Ezek alapján közölte a világot járt szabólegény (majd persze mester) szüleinek és testvéreinek nevét. Érdemes körbepillantani a népes család tagjain. Az apa, Ilka János György, a város köztiszteletben álló szabómestere, az 1710-es évek végén vette feleségül Kellner Évát. Együttélésük több mint két évtizede alatt tíz gyermekük született. Név szerint: Ilka Mátyás, Jelka Mária Magdolna, Gyulkó János Mihály, Gilko János György, Gylka Erzsébet, Gilka János (aki néhány napos korában meghalt, így öccse ismét:) Gilke János, 370
