Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 4. szám - Jeney Lajos: Hátrányos helyzetű települések közintézményeinek fejlesztése
Ennek a két főhatóságnak a területén várható, hogy az eló'munkálatok befejezése és a hatósági egyeztetések lebonyolítása után az ország rendelkezik majd korszerű műszaki előírásokkal, útmutatókkal. Ilyen központi támogatás elengedhetetlen ahhoz, hogy az önkormányzatok szakmai kérdéseket ne szavazással, hanem korszerű előírások alapján döntsenek el. 3. A hátrányos helyzetű települések fejlesztése, ezen belül közintézmény fejlesztése a jelenlegi fejlesztési elvek alapján gyakorlatilag lehetetlen, vagy alig megvalósítható. A különböző' fejlesztési programok (hazai és európai), mind-mind jelentó's önrészt írnak elő' a települések részére. Ez a megkövetelt saját erő' általában a beruházási összköltség 40-60%-át teszi ki. A hazai hátrányos helyzetű térségek és ezek települései olyan helyzetben vannak, hogy fenti fejlesztési lehetőségekről kénytelenek lemondani, mert egyszerűen hiányzik az önerő és távlatban sem látszik lehetőség annak előteremtésére. Az, hogy a helyzet valóban tragikus voltát érzékelni lehessen, csak egyetlen példát említsünk meg. Az 1997. évi LXXVIII. Etv. kötelezi a települések önkormányzatait a település rendezési terv szerinti fejlesztésére. Ennek az előírásnak a teljesítéséhez viszont a településeknek rendezési tervre lenne szükségük. A hátrányos helyzetű települések 95%-ának viszont semmilyen rendezési te ivük nincs. A kormány 1999-ben jelentős támogatást irányzott elő a hátrányos helyzetű települések rendezési tervei elkészítésének támogatására. Ennek a támogatásnak sorsa a Belügyminisztérium tájékoztatása szerint az alábbiak szerint alakult: ,A településrendezési feladatok központi támogatási elképzelése 1999. évre vonatkozóan szerepelt a költségvetési törvény előkészítő szakaszában. E központi célerőirányzat kialakítását a Belügyminisztérium a szakminisztériummal együtt támogatta. A költségvetési törvényjavaslatban azonban sajnos nem került be a szóban forgó előirányzat. Ennek megfelelően jelenleg az említett településrendezési feladatok központi pénzügyi támogatására nincs lehetőség.” Igaz ugyan, hogy a 40/1999. (III. 3.) Korm. rendelet alapján a kistérségek települései rendezési terveik támogatásáért a megyei területfejlesztési tanácsokhoz fordulhatnak, s amennyiben kérésüket elutasítják, akkor fenti rendelet alapján közvetlenül fordulhatnak támogatásért a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszterhez, ennek ellenére a hátrányos helyzetű települések nem kaptak segítséget rendezési terveik elkészítéséhez. Úgy gondoljuk, hogy ez az egyetlen példa is világosan mutatja ezeknek a településeknek az anyagi helyzetét és jövőjük sorsfordító gondjait. Ilyen körülmények között tehát önerőt feltételezni közintézmény fejlesztéseikhez ezeknél a településeknél alapvető tévedés. Ebben a lehetetlen helyzetben az egyetlen kivezető út az lehetne, hogy a központi támogatás rendszerét a hátrányos helyzetű települések esetében az alábbiak szerint kellene módosítani:- a hazai fejlesztési pályázatoknál a települések önrészét törölni kellene, 357
