Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 4. szám - Gyürky Katalin: A mitikus csábítás lehetősége
GYURKY KATALIN A mitikus csábítás lehetőségei NABOKOV LOLITA CÍMŰ REGÉNYÉBEN „Sem olvasója, sem írója nem vagyok a tanító célzatú prózának... Számomra egy regény csak annyiban létezik, amennyiben - hogy nevén nevezzem - esztétikai gyönyörűséget nyújt számomra, vagyis olyan létérzetet, amely valahogy, valahol kapcsolatban áll más létállapotokkal, melyekben a művészet (kíváncsiság, gyöngédség, kedvesség, mámor) a norma. Nem sok ilyen könyv létezik. Az összes többi vagy aktuális jellegű szemét, vagy pedig olyasmi, amit egyesek az ’eszmék irodalmának’ neveznek, s ami igen gyakran szintén aktuális jellegű szemét”1 - állítja Nabokov a tanulmányom témájául szolgáló Lolita című regényének előszavában. A szerzőnek ez a kijelentése azért figyelemre méltó, mert megfogalmazódik benne az író ellenszenve minden olyan humanisztikus és szatirikus, jobbító és világmegváltó szándékkal szemben, amelyet egy irodalmi mű képviselhet. Például az olyan világmegváltó szándékkal szemben, amelyet Szolovjov szerint a dosztojevszkiji művészet hordoz. Szolovjov úgy véli, hogy a művészet világmegváltó, úgynevezett teurgikus jellegét Dosztojevszkij képviselte alkotásaiban. „Az a központi eszme, melyet Dosztojevszkij egész tevékenységével szolgált, a szabad, összemberi egyesülésnek, a Krisztus nevében megvalósítandó világtestvériségnek a keresztény eszméje volt.”2 - olvashatjuk Szolovjov Dosztojevszkijről írott három emlékbeszédének egyikében. Ha valóban és teljes mértékben hiszünk az Istenben, újra tudunk hinni az emberben és a minket körülvevő természetben is. Szolovjov úgy véli, hogy Dosztojevszkij a kereszténységben találta meg az abszolút igazságot, és „művészi munkásságában sosem ábrázolta úgy a szépséget, hogy az független lett volna a jótól és az igazságtól...”3 Dosztojevszkijnél ez a szépség, amely tehát az isteni igazsággal is azonos - megváltja a világot. Nabokov szerint azonban az irodalom nem arra való, hogy az olvasók felé az isteni, vagy bármely más igazságot, a világmegváltó szándékot képviselje. Tehát nem az irodalomnak kell a világot szolgálnia, hanem a világot kell Nabokov elképzelése szerint potenciális irodalomként szemlélni. Ezért az irodalom, az irodalmi alkotás Nabokovnál nem lesz más, mint „isteni játék”.4 Isteni, mert a művész minden alkotásával új világot teremt, és ,igazi, teljes jogú tere mtővé” válva tud a legközelebb jutni Istenhez. „S emellett játék, mert csak addig marad művészet, amíg emlékszünk rá, hogy ami előttünk 330
