Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 4. szám - Prágai Tamás: A röhögés

- Te Mélák, nincs egy bicskád - kérdezte zavartan. - Neked szokott lenni bicskád.

A három Tatt ekkor lépett a Zöldfába.

Azonnal körülállták, a többiek helyet engedtek nekik. A három Tatt azonnal látta, hogy mi van. Szó nélkül térdre borultak eló'tte. A legidősebb Tatt gúnyosan elvigyorodott. Aztán fölálltak és intettek, hogy menjen velük. Szótlanul vette a kabátját.

Csak ekkor vette észre, hogy a Tattok kabátja havas. Most kezdhetett esni, mert a Fricié még száraz volt. Mikor kiléptek a Zöldfából, már szakadt a hó. Vastagon, sűrűn kavargóit, alig lehetett látni. A három Tatt nem szólt egy szót sem. Arcukról semmit sem lehetett leolvasni: mintha bronzból lettek volna. O meg szökdécselt köztük, mint egy kis madár.

325