Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 4. szám - Dragomán Pál: A házinéni
mondta, ezt a kifejezést használta. Egyébként magam is úgy látom, hogy kitűnően, valóban. A doktor szerint nem is volt igazi agyvérzés, csak egy kis érgörcs. Egy érgörcsöcske. Néhány perccel ezelőtt már ordított is, kihozta sodrából ez a csöpögés.- Magára kiabált?- Rám, Józsi úrra, Filip doktorra, de haragszik mindenkire aki él, egészen megnyugodtam, mert tegnap bizony nagyon elrozogásodott szegénykénk. - Szomorúan bólogatott. - Már majdnem aggódtam, azaz már kezdtem aggódni. Ön nem aggódott lakó úr?-Aggódtam, persze, hogy aggódtam - feleltem türelmetlenül. De mondja már az Istenért, mi ez a csöpögés?- Jólesik, hogy aggódott, szerintem nagyon fontos az összetartás, az együttérzés, az egymásért és főleg az érte való aggódás! Ismétlem - mondta és kihúzta magát - mindez most nagyon fontos! Eddig is fontos volt, de most a megváltozott körülmények, a Házinéni betegsége, fokozott helytállás, érti lakó úr? Sokkal fokozottabb helytállást követelnek mindannyiunktól. Ami pedig a csöpögést illeti, magam sem tudom, nem értem. Ma reggel kezdődött. Mint azt tudni méltóztatik, az én kis szobácskám a padláson van, így hát reggel amikor felkeltem - ugyanis én sokkal korábban kelek, mint bárki más a Házban - nos, amikor felkeltem, meglepetéssel, sőt bizonyos megdöbbenéssel észleltem, hogy a padlás tele van vízzel. Mondhatnám árvíz van a padláson. Minden csupa víz, csak az én szobácskám száraz. Az teljesen száraz, különös ugye?- De hát tenni kellene valamit! - mondtam tanácstalanul.- Tenni? Mit tehetnénk mi? Ugyan mit? Majd a Házinéni. Ő majd dönteni fog! Biztos lehet benne. Döntés! Milyen fontos és magasztos cselekedet! Mi helyt állunk, egy emberként helytállunk és várunk. A Házinéni pedig majd eldönti, hogy mit tegyünk.- De hiszen beteg! Nem volna jobb, mégis, ha tennénk valamit? Szerelőt hívhatnánk, vagy a tűzoltókat, mit tudom én.- Tűzoltók? Ugyan mit keresnének itt a tűzoltók, hiszen itt víz van, nem lát a szemétől jó ember? Különben is ebben a Házban harminc éve mindég mindent a Házinéni szokott rendbehozni, sohasem kellett még idegenhez fordulnunk. Érti? Soha! Nahát! Ebben a pillanatban megszólalt a Házinéni hangja a földszinten, vastag, zengő, erőteljes hang, belerezdültek a falak, a víz pedig egyenletes egyhangúsággal kopogva csöpögött a szétrakott bádogedényekbe.- „Drága jó Dezsőnk” te lusta dög, hol a francba vagy? Hívd fel Józsi urat az üzletből, de mondd, hogy mozogjon, mert különben én megyek utána. - „Drága jó Dezsőnk” vállat vont, majd lassú, himbálózó léptekkel elindult lefelé a lépcsőn. Nem sietett, ó nem, most már egyáltalán nem sietett. Sokat sejtett ő, fesztelenséggel battyogott lefelé, jól megcsikorgatva a cipőit, ő aki máskor olyan nesztelenül járt mint egy macska. Úgy viselkedik, gondoltam, mint egy elnyomott titkárnő, amikor nyaralni megy az igazgatója. Visszamentem a szobámba. Makuc még mindég aludt, laza arca kicsikére gömbölyödött. Ahogy álltam az ágy előtt, és néztem, tegnap esti kitörésén gondolkoztam, nem értettem meg egészen, hogy miért éppen most tört fel ennyi visszafojtott indulat. Kicsit döbbent, majdnem ijedt voltam. De hát egy szerelem csupa meglepetés, 314