Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 4. szám - Dragomán Pál: A házinéni
tompa zöldjei izzani keztek az abroszon. Az ezüstöket már napokkal azelőtt fényesre sikálta, a Házinéni kérlelhetetlen volt az ilyesmiben. Háromféle poharat tett minden terítékhez, az asztal közepére, alacsony kínai vázába hatalmas sárga nárcisz csokor került. Minden készen volt, mire a Házinéni hazajött a templomból, már csak a gyertyákat kellett meggyújtani. Szthegorián saját készítésű vermutot hozott az ebédhez, azt iszogattuk, amikor megérkeztek. A Házinénin fekete selyemruha volt és rövid tengeri vidra bunda, ezt különös gonddal ápolta mindég.- Legfontosabb a prém kifogástalan minősége, gondos, maróanyagok nélküli tisztázása és frissessége! - mondogatta ilyenkor. Letette a bundát, koccintott mindannyiunkkal, ízlett neki Szthegorián vermutja, aztán asztalhoz ültünk. A spárgaleves különösen finom volt. Korcsev Nedelko - a bolgár kertész - hozta a spárgát, ilyen kora tavasszal valóságos ritkaság.- A sikeres spárgatermesztésnek többféle módja van - jegyezte meg Józsi úr, amíg szürcsölve kanalazta a levest de erőszakolással nem sokat érünk. Ott van mindjárt a Louis L’herault-féle kétsoros ültetés, vagy a braunschwei- gi, a horburgi vagy akár a berlini módszer.- Lennél szíves abbahagyni Józsi! Nedelko érti a dolgát, ő termeszti a legjobb spárgát a környéken, és engem egyáltalán nem érdekel, hogy hol- schteini vagy hamburgi módszerrel csinálja!- Braunschweigi mama, holschteini módszer nincsen, az egy tehén!- Te pedig egy ökör vagy, de most már csend legyen! - Szigorú arccal, mereven bámult mindannyiunkra, de később a báránysültnél megenyhült egészen. Vidáman iszogatta a finom burgundi vöröset, a bort én szereztem, s apró történeteket mesélt a fiatal koráról. A báránysült. Nem közönséges hétköznapi sült volt, amit csak úgy egyszerűen megtűzdelnek ezzel-azzal, kicsit párolnak, aztán hagyják, hogy a ler elvégezze a többit. O nem. A Házinéni nem elégedett meg ilyen egyszerű csalétkekkel, hiszen számára minden falat, amit a Házban megettünk egy újabb szál volt, amivel hatalmát erősítette, vonzalmunkat és elkötelezettségi érzetünket a végletekig fokozta. Ehhez az egyszerű hétköznapi báránysült, amit bármely villamoskalauz is eszik húsvétkor, semmiképpen sem lehetett elégséges. Nem mondom el, milyen volt a bárány. Szthegorián, akinek ételekkel és italokkal kapcsolatos szókincse a leggazdagabb volt összes ismerőseim közül, szóval Szthegorián sem tudott beszélni róla csak cuppogott, esettül tgetett, szája sarkát gyakran törülgetve az ezüst szalvettagyűrűből ki sem húzott asztalkendőbe, s közben iszonyú mássalhangzó torlódásos rövidke örményjelzőkkel áradozott. A Házinéni ellágyult arccal figyelte, szeretet és egyfajta birtokosi öntudat uralkodott el rajta és habár gondolatait, sőt ösztöneit is meglepő erénnyel tudta leplezni, most pontosan látták rajta, hogy meghatódott Szthegorián dicséretétől. Ez az ellágyulás, és talán az én vörös burgundim is meglazította megszokott fegyelmezett viselkedését, oldottabb lett, közvetlenebb és sokkal emberibb mint máskor. Mindannyiunkat felvillanyozott ez a szokatlanul liberális légkör, az ünnepi elengedettség feszélyezetlen hangulata. A hatalom cukorkái!, gondoltam keserű rosszindulattal, milyen könnyen elfogadjuk!, milyen hálásak vagyunk, hogy tanúi lehetünk percnyi jó kedvének. És vidámak, könnyed felszabadultak voltunk mindannyian - mint 307
