Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 1. szám - Beke György: Itthon-e a gazda
Dánielisz Endre még a nyolcvanas években elmesélte nekem az Arany János Emlékmúzeum drámáját; 1990 után meg is írta. Addig nem nagyon lehetett volna. Hiszen 1944 őszén nemcsak a Kossuth-szobrot döntötték le a templom előtt, hanem feltörték a Csonka-torony ajtaját is. A környező falvak román lakói fosztogattak, de szalontai magyarok is. A múzeumi tárgyak egy- harmada tűnt el vagy esett a vandalizmus áldozatául. Nemzeti érték mind, hiszen a költő mindennapi életének tanúi voltak: Arany János ruhadarabjai, ágyneműje, írókészlete, az unoka által horgolt házisapka. Idősebb Tordai Ferenc iskolaigazgató próbált valami rendet teremteni a múzeumi rendetlenségben, mikor hazatért a háborúból. Mikó Pál tanító veszi át tőle a múzeum gondozását. De Mikó tanítót elhurcolják, börtönbe vetik, szalontai iparosmesterekkel együtt. Ki legyen a múzeum igazgatója? A helybeli korlátoltság az egykori kisbírót szemeli ki, elvégre tud írni-olvasni, ő tette közzé a városi tanács hirdetményeit. Majd egy kőműves áll a helyébe, ő mindenképpen megbízható ember, régi párttag volt, egykori vöröskatona... Mikor közeledett 1957 márciusa, a költő születésének 140. halálának 75. évfordulója és külhoni irodalomkutatók kezdtek érdeklődni a Szalontán megőrződött relikviák után, a román kultuszkormányzat nagysietve „újjárendezte” és megnyitotta a Csonka-toronyban a csonka emlékmúzeumot. Tabéry Géza ekkor kérdezte meg, emlékbeszédében, régi bihari szokás szerint, hogy itthon-e a gazda? És kellő „szépítéssel”, mit sem beszélve a rablásról, fosztogatásról, a bizakodás hangján válaszolt önmaga kérdésére: „Kissé ma újra hazaérkeztél, Arany János, Szalontára, hol szellemedet nemzeti különbség nélkül kívánja őrizni utókorod. Itthon vagy régi szülőházad telkén. Itthon az Ó-toronyban, az egész Nagyszalontán s otthon mindenütt, ahova máramarosi vándorszínész-utad- nak egyetlen színes zsebkendőbe csavart kis motyójából úgy bontakozott ki pazar szépségében költészetünk, mint kortársad, Gogol: Köpenyeg című elbeszéléséből Dosztojevszkij szerint az egész orosz regényirodalom.” Szalonta életében újra rangja támad a költészetnek, az irodalomnak. A Csonka-torony tövében már előbb megalakul az Arany János Irodalmi Kör. Bonczos István akkoriban tér haza kacskaringós barangolásából, vele jön a felesége, Nagy Ilona, itthon Gábor Ferenc várja őket, aki csodálja apját, amiért kívülről tudja az egész Toldit, és Sinka költészetét kívánja folytatni. Bonczosék mindenkit biztatnak, akiben költői tüzet látnak fellobbanni. Vége- érhetetlenül vitatkoznak, nem egyszer a korszakra jellemző kirekesztő indulattal. De a lényeges az, hogy Szalontán megint írnak verseket, szavalnak verseket, költők születnek. Ide hozza el írásait a készülődő Fábián Sándor, azóta több kötet szerzője, elismert költő, Bölöni Sándor, aki szüleivel együtt akkoriban Szalontán élt, Gábor Ferenc, a mindvégig itt maradó, kötetet, kudarcot, újrakezdést itthon megérő költő, akinek jó versei mellett egy értő tanulmányát is olvastam Sinkáról. Azt mondta a róla portrét író Cseke Péternek, hogy a szalontai irodalmi kör nélkül aligha jutott volna el az első közlésig... Megkísért Tabéry hasonlata: ha Gogol elbeszélésének „köpenyéből” bújt elő a modern orosz irodalom, akkor Arany János kabátja is egyféle palást volt Bihar, a Tisza-mente költőinek, íróinak. Sinka István és Érdélyi József, Veres 31
