Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 3. szám - Horkay Hörcher Ferenc: Fejezetek a XX. század eszmetörténetéből

született. Nem a hétköznapi élet emberi interakciójának nyelvi szüleménye. Mint öncélú alkotás, legtöbbször valamilyen általánosabb célt szolgál, mint amit a pillanatnyi igények kielégítése jelent. Vagyis, mint intencionális tárgy, eleve az a szándék hívja életre, hogy beszámoljon arról, ami van.

Ezért a XX. század értelmezésekor igen fontos szerepet tulajdonítok szép- irodalmi szövegeknek. Az a feltételezés mozgat, hogy a történeti célú felhasználás egyáltalán nem áll ellentétben a művek esztétikai létmódjával. Mi több, ha feltételezzük, hogy minden műalkotás bizonyos fokig szükségszerűen magában hordja azt, ami rajta kívül van, hogy mint parányi zárvány, őrzi kora lenyomatát, akkor a művek történeti értelmezése az esztétikai vizsgálódás szerves részét kell képezze. Nem állítom, hogy amikor műveket eszmetörténeti szempontból elemzek, azzal kimerítem jelentéstartalmukat, hogy általános esztétikai értékítéletet hozhatok vizsgálódásaim eredményének ismeretében, de úgy gondolom, e megközelítés révén igen fontos dolgokat tudhatok meg a korról, melyben megszülettek. S most pont ez a célom.

1. A falu mítosza

Oravecz Imre Halászóember című kötete 1987 és 1997 között született szövegeket tartalmaz, s a következő' alcímet viseli: Szajla, Töredékek egy faluregényhez (1987-1997). Tudjuk, Szajla kis falu Eszakkelet-Magyarországon. Tudjuk azt is, itt született a könyv szerzője. Ezek után nem túl merész a fel- tételezés: a Halászóember önéletrajzi ihletésű írás, mely a szerző szülőfaluját hivatott bemutatni.

Faluregény. Vajon mit takar ez a különös műfaji megnevezés? Hogy nem pusztán egy faluról szóló regényről van szó, azt nyilvánvalóvá teszi a tény, hogy versekből, versciklusokból áll össze a kötet. Számomra úgy tűnik, nem a regénynek van egy faluja, témaként, hanem a falunak van regénye, vagyis saját története. Oravecz célja tehát egy falu saját történetének írásba foglalása. A történet nem a szerzőé, hanem a szerző a témájáé.

Oravecz láthatólag igen nagy jelentőséget tulajdonít szülőfaluja történetének. Egy világtól elzárt kis falu így mitikus jelentőségre tesz szert a róla szóló 450 oldalas iratban. E mitikus hangfekvést leginkább talán azzal az angolnyelvű szöveggel lehetne jellemezni, mely a Land (Föld, ország, haza) címet viseli, s mely így kezdődik: „First there were only hills, slopes and ridges covered by forest. / Then came settlers, men and women, tough guys, vigorous / and selfconfident.”1 Hogy e vers angol (pontosabban amerikai) nyelven született, szókészletével is utalni tud az amerikai legendára, a vadnyugat meghódítására. Ám a szöveg ennél mélyebb mitikus vonatkozással is bír: Oravecz korábbi könyveinek, az Egy földterület növénytakarójának változása és A hop- pik könyvének nyelvezetére utal vissza. Az Egy földterület című kötetben együtt olvashatók az amerikai földrajzi, kulturális és történeti hatásokat tükröző szövegek korai Szajla-versekkel, s a címadó vers pont a Land problémáját, történeti látomását idézi föl, igaz, még egy másik versnyelven. A hoppik könyvében egy mára elsüllyedt indián kultúrát próbált a költő a képzelete segítségével, a nagy világmítoszok nyelvi elemeinek fölhasználásával, de a maga egészében rekonstruálni. Talán nem tévedek nagyot, ha azt feltételezem,

239