Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 1. szám - Beke György: Itthon-e a gazda
Kicsi jegyző korában írta Arany a Toldit, másodjegyzőként látta vendégül Petőfi Sándort, aki költőtársának remekétől fellelkesülve sietett személyesen is megismerni... 1847 nyarán érkezett. Levelekben már úgy tárgyaltak addig is, hogy régi jó barátok. ,yJöjj el, az Isten áldjon meg; az én nőm se nem fest, se nem zongoráz... de Petőfit olvas, jó anya s jó magyar gazdaasszony is, ti. amiből van. Majd főz olyan töltött káposztát, hogy édesanyád is csak olyat főzhetett...” Máskor azt írja Arany Petőfinek, hogy felesége dicsekszik, annyira ismeri a Kukorica Jancsi költőjét, hogy ha véletlenül betoppanna hozzájuk, nyomban megismerné... Ennek a levelezésnek a hangja mintegy előre jelzi azt a páratlan őszinteségű és mélységű barátságot, amely a korszak két nagy magyar költőjét egybeforrasztotta. Petőfi segesvári eltűnése után Arany egész további életében siratta, hívta, gyászolta, lelke jobbik felét veszítette el benne... Petőfi első látogatásakor Arany már nem lakott a Nagy-Kölesér utcában. Hivatalához illő házba költözött a főtéren, átellenben a Csonka-toronnyal. A diák és tanító Arany János iskolájától a tágas református templom előtt haladunk a másodjegyző egykori lakása felé. A templom 1755-ben épült, előtte a térséget, a mai Szabadság teret Arany idejében Pap-tavának hívták, amiből elképzelhetjük az állapotát. A másodnótárius hivatali idejében kezdték feltölteni, parkká alakítani, amelynek közepén 1901-ben avatták fel a közadakozásból állított Kossuth-szobrot. Egy pillanatra megállunk a szobor előtt: klasszikus pózban ábrázolja a 48-as szabadságharc vezető alakját, akinek a szalontaiak - köztük Arany János, mint a nemzetőrség egyik szervezője és fegyverrel is szolgáló tisztje - hűséges követői voltak. A szobor alkotója Tóth Árpád édesapja volt, Tóth András, akinek két hasonló Kossuth-szobra áll még a világon, egyik Nagykőrösön, másik az amerikai Clevelandben... Ez a szalontai Kossuth-szobor a két világháború között éppen úgy rejte- kezett, miként emlegetni sem volt szabad a kormányzó-elnök emlékezetét. Pedig a szalontai hajdúk legszívesebben ezt a nevet vették ajkukra, a világi emberek közül, Arany Jánossal együtt. Hol volt a szobor akkoriban? Mindenki tudta, és nem tudta senki. A bécsi döntés, Eszak-Erdély hazatérése után került vissza a szobor régi - és mostani - helyére. Négy esztendeig közbecsülés- ben állt a helyén Kossuth Lajos. Jött a front, tovavonult, Szalontát románok özönlöttek el a szomszédos falvakból. Érthetetlen, ösztönös indulat forrt bennük. Éji sötétben, lopva le- döntötték, ökrökkel vontatták el a szobrot. Reggel dermesztő hír riasztotta a szalontaiakat: eltűnt Kossuth! Néhá- nyan látták a szobordöntést, de nem mertek közel menni hozzájuk. Sokan voltak nagyon. Küldöttségileg keresték fel azt az orosz tisztet, aki néhány nap óta a város katonai parancsnoka volt. Panaszt tettek.- Kik döntötték le a szobrot? Tőlem senki nem kért engedélyt efféle cselekedetre! A küldöttségben voltak azok is, akik éjszaka látták a szoborrombolókat. Megmondták az orosz tisztnek annak a szomszédos falunak a nevét, ahonnan az ökrökkel jöttek. Egy délerdélyi román falu volt, amelyik 1940 őszén nem is került Magyarországhoz; tehát az ottani románoknak semmilyen személyes okuk nem lehetett a „leszámolásra”. 22
