Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 3. szám - Iszlai Zoltán: Sarolta köztünk járt

lopták ki fényképezőgépemet a táskámból. Az ó'r észrevette és visszaszerezte a fiatal tolvajtól. Azt mondta, a Jóisten néha csodát tesz Delhiben is.

A franciaországi és amerikai meghívásokon kívül Ibusszal vagy néha Exp- resszel, illetve Cooptouristtal tizenhatszor utaztam; ahová lehetett. 1970-tól kezdve csak egyetlen, Norvégiába szóló útlevélkérelmemet utasították el 1976-ban. Máig sincs fogalmam róla, mi történhetett. Eló'tte a Kaukázuson és Románián kívül Barcelonában, Franciaországban és Görögországban jártam. Ezek mind nyugati országok. Kezdtem összerendezni az útinaplóinkat. Felváltva vezettük Sárikával. Amelyik le van gépeltetve, meg nem mondanád, kitói származik. Annyira azonos az ízlésünk.

Sarolta halála után a többi felkeresett ismeró'sei között a bemondó meglátogatta az özvegy orvosfeleséget is, anyósa állandó társát.- 1953-ban ismerkedtünk meg - mesélte a törékeny, szelíd, alig ráncos arcú, hófehér hajú Sárika. - Ez a Nagy Imre akkor lett miniszterelnök. Politikai enyhülést hozott. Szélnek eresztették kényszerlakhelyükról azokat, akiket kitelepítettek. A férjem és Sarolta, Ferenc bátyja kollégák voltak. 0 már jelezte, hogy Pirityibe készülnek, mert nem telepedhetnek le üdülőhelyen.

Nagyon vártuk őket. A mi családunk hasonló cipőben járt. Az öcsém Jász- kiséren agyagbányában dolgozott. Őt azért küldték el, mert édesapánk rendőrtiszt volt.

A visszatelepülök azért mentek papokhoz érdeklődni lakásügyben, mert a tiszteletes vagy a plébános ajánlatára a helybeliek nagyobb bizalmat tanúsítottak irántuk. A kozmetikai ipart Lottika - mert így szólítom - csak úgy válthatta ki, hogy jó ismerősre akadtak a megyénél. Tisztiorvosként működött. Az üzletet a Lotti cégtáblával egy kis albérleti szobában kezdte. Mi mozgósítottuk az ismerősöket, hogy terjesszék el: itt is van már kozmetika, nem csak a fodrász-szövetkezetben. Az utcára néző helyiségeket később bérelte ki. Előbb csak az egyik felük tartozott hozzá. A másikban az ingatlanközvetítő, Forintos János működött. Lottika télen is motorbiciklivel járt Pirityiből. Esőben vagy hóban, mindegy, muszáj volt. Bőr motoros sapkát viselt. Előttem van most is, ahogy a Panni robogón ül. Háta mögött zötyögnek a csomagok. Egyre kevésbé győzte a bejárást. Utána kellett mennie, hová tudna beköltözni, amikor már feloldották a tilalmat. Előbb olyan lakást utaltak ki számukra, amely nem lett volna megfelelő. Cserélnie kellett valakivel, így szerezte meg a fokfürdői úri villa bérletét. Egy idő után megvehette az állami vállalattól, amelyik ott telephelyet létesített. A vásárlással újra egzisztenciát teremtett az egész csa-ládnak.

Réty Boldizsár nem szólt közbe. Lelki szemei előtt mégis megjelentek Sarolta rájuk maradt elszámolásai 1960 és 1969 között. Innen tudta, hogy az egzisztenciateremtéshez tartozott például 3500-ért két cserépkályha, 5900-ért a vízvezeték helyreállítása, 1900-ért a fürdőkád, 5900-ért a tévé plusz 1500-ért az antennája, 1800-ért meg 600-ért a második ajtó bevágatása a fürdőszobába. Végül 1500-at kóstált a csatorna beköttetése az utcai hálózatba. És sorakoztak a dátumok 1960, 1962, 1963 (speizpolcok: 1010 Ft), 1965 (1000 Ft fürdőkádsüllyesztés), 1969 (WC a folyosón, kézmosóval, lépcsőemeléssel: 8700 Ft).

203