Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 1. szám - Beke György: Itthon-e a gazda
gelőnek is rossz. Özvegy Toldinénak két fia vét: György és Miklós. György, alighogy felcseperedett, mingyán a kiráj udvarába került, de Miklós a birtokon maradt, oszt ott nőtt fel az idős anyja mellett. György gonosz, felpöffeszkedett kiráji tanácsos vót, Miklós meg fene nagy erős, szívós meg bátor gyerek. Egy malomkövet megemelni vagy egy teli zsákot ide-oda dobálni annyi vót néki, mint nékem ezt a zacskót megpöccenteni. A vendégódalt is ajan egyenesen kitartotta, mint én ezt a nádpálcát, la. Oszt nem is ijedt a meg semmitől; egyszer ott, a Nádaséren két farkas támadt néki, hát hopp! az egyiknek mingyán elkapta a lábát, oszt úgy verte agyon.”- Nem szivároghatott le a monda az irodalomból a néphez? Dánielisz Endre, aki félszáz tanulmányt, cikket és könyveket írt Arany Jánosról és koráról, rázza a fejét:- Kajtor Sándor 1833-ban született, tizenhat évvel fiatalabb volt Arany Jánosnál, ez igaz. Tizennégy esztendős Kajtor, mikor Arany megírja a Toldit. De a nagy költői elbeszélés akkor még csak az irodalmi körökben visszhangzott. Sokkal később vált iskolai olvasmánnyá, mikor Kajtor Sándor mesevilága már teljes volt, új elem nem került bele, a régiekből is lassan kihullhatott ez-az... Nem a nép vette át Toldit, hanem Arany emelte be a nép Toldiját az irodalomba.- Szalontán a Toldi helyszíneit is fellelhetnék? Hangosan skandálom: Bujdosik az ’éren’, bujdosik a ’nádon’, Nincs hová lehajtsa fejét a világon. Dánielisz mosolyog:- Azt akarod kérdezni, hogy hol volt Szalontán ér meg nádas? Átvisz a szomszédos Kis-Kölesér utcába, onnan egy elhagyott kerten át megyünk vagy tíz lépésnyit. Sás és káka között itt-ott víz csillog. Állott, zöldes víz. Partjait szeméthegyek borítják.- Ez a Kölesér. Valamikor, a hajdúk idejében sót és fát szállítottak rajta. Nád is volt elég az árterületen. Lehetett itt farkas is bőven. Búvóhely Toldi Miklósnak és mezei vadnak egyképpen... Gyermekkoromban télen az Ér jegén korcsolyáztunk.- A folyók hogy halnak meg?- Lecsapolták. Elfeledkeztek róla. Félreesik. Szeméttelep vált belőle. Bihar megye északi felében Ady Endre áttetsző folyója, az Ér, itt, Arany János földjén pocsolyás, bűzös állóvíz, a Kölesér. Ennyire különbözhetnek egymástól a vizek, noha egyazon nevet viselnek? Milyen rontás ül itt, Dél-Bi- haron? Nincs mentség, nincs védelem a rontás ellen? Maradt néhány apró lakóház a Kis-Kölesér utca környékén, úgy száz-kétszáz lépésnyire a tömbházaktól, mintegy emlékeztetőnek. S akár emlékeztető lehetne az a két öreg is, aki az egyik házikó előtt ül a csendes estében. Tisztelettudóan, de nem alázatosan köszöntik a tanár urat. Napi munkájukat elvégezték a kapujukon belül, kiültek világot látni, még ha ez a „világ” csupán sietős járókelőkből áll is, régi szalontaiakból, akikkel egy-két szót váltanak, 20
