Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 3. szám - Bratka László: Felhőkönyv
egy felhőből az angyalok) a Jolán menyasszonyi ruháján száztizennyolc méter hosszú uszály lesz, hogy bekerüljön a Rekordok Könyvébe. Az lenne aztán a csoda, és végre a falu is bekapcsolódna a Vérkeringésbe. Bölcsesség Mélyen befészkelhette magát a Bajor Sörpalota pitbull-természetű gazdájának leikébe az a gyerekkorában hallott hang, mert még azt is eltűrte, hogy a nyolcvan százalékban amortizálódott átváltozóművész felszedjen, és maga mellett tartson egy kóbor kutyát. Biztos pitbullokat képeztek ki rajta, mert négy kistányérnyi helyen lifegett a fólszakított bőre. Kukacok nyüzsögtek a dögszagú sebekben, de az átváltozóművész fólápolta. És a kutya a nézésével jeleníti meg, hogy elérte a legnagyobb bölcsességet: csak azért mozog, ha mozog, hogy messzire kerüljön mindent, ami fájdalomhoz vezethet, egyébként fölösleges mozdulatok nélkül melegszik a beléje kiporciózott élet aprócska lángjánál. És az átváltozóművész is majdnem elérte a vágytalanságnak ezt a fokát: legföljebb ha a Sörpalota boránál jobb nyakolajat küldene le néha az Isten, meg valami jobb gépolaj sem ártana, mert az étolaj megdermed a hidegben a térd-csuklóiban, és nehezére esik a járás! Halálok Az utóbbi időben járványos méreteket öltött a gyilkosság és az öngyilkosság. Az idei nyolcvanhét halálesetből tizenkilenc e két kategóriába tartozott. A gyilkosokból még lehet valami, hisz legalább a tárgyaláson értesülnek róla, hogy embert ölni nem szabad. De hogy az öngyilkosokkal mi lesz? íme, a helyi tévé rövid tudósítása alapján az egyik eset. A felvezetésből kiderül, hogy az apa, a Bajor Sörpalota vezető bombaszakértője tíz fröccs után esténként lerendezte a családját, és csak most, ez után az eset után került alkotói válságba. A tizenkét éves fiú úgy megkívánta a hidroglóbuszos csillogó-villogó új Mercijét, hogy fölakasztotta magát, amikor rájött: nincs meg hozzá a kellő jártassága, hogy ellopja. A tíz éves öccse talált rá a fáskamrában. Most a kisfiú mufurcos-elmélyülten rajzolgat a kamera előtt, és lehajtott fejjel válaszolgat. Amikor már nincs mit kérdezni tőle, nincs mit válaszolnia, fölnéz és kópésan odasúgja: „Egyszer majd én is megteszem!” Ezután az anya körbemutat a nyomor képein, a semmi változatain, és a végén megjegyzi: „Most már csak az van hátra, hogy én is megtegyem.” Patria O Muerte! Valami emberi csak beleszorulhatott az első párttitkárba, mert tudott mulatni is, ha annak jött el az ideje. Vasárnaponként kék parolit szögeit a Burkus kutyára, és vörös csillagot hányó ördögpatájával a kíséretében verte a díszlépést a templom előtt a mise alatt, és ha meglátott valamelyik rózsaszín hasú felhő szélén kikandikálni egy angyalfejet, rögtön odapörkölt a dobtáras géppisztolyából. Hanem, amikor ’56-ban Pápán lőttek, és elkezdtek közeledni, 195
