Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 2. szám - Zsille Gábor: A remeteszerzetesi mozgalom és a sivatagi atyák
IV. Heilige Gier A remeteszerzetesi mozgalom kiindulópontja Egyiptom volt, itt talált a legnagyobb visszhangra, népszerűsége itt érte el tetőpontját. Palladius helenopo- lisi püspök az V. század elején História monachorum in Aegypto (Az egyiptomi szerzetesség története) című munkájában arról számol be, hogy csak Oxyrhyn- chos-ban tízezer férfi és kétezer női szerzetes él. E rendkívüli fogékonyság fű oka talán az lehetett, hogy Egyiptomban a pogány vallás maga is évezredek óta a világtól elforduló, túlvilági beállítottságú volt. A Kellionok- illetve a Szkétisz-sivatagban a III. század végétól megtelepedő remeték, magányos szerzetesek életpéldája mindkettőre - a világtól elfordulásra valamint a túlvilág felé vezetésre - vonzó bizonyítéknak minősült. A legfőbb érv a meglévő életszentség volt. Rufinus a szerzetesség történetének elejéről azt írja, hogy a puszták atyái között sok olyat találtak, akik a földre állítva égi életet éltek, és mind lelkűk erényeivel, mind pedig a jövendölés adományával a prófétákhoz hasonlítottak. A legfontosabb lelki alap a sóvárgás, az Isten, a transzcendens világ felé irányuló vágyakozás. A sóvárgás a Szent Szellem állandó jelzője, írja Böhme. Ez azonban kizárólagosan szakrális sóvárgást jelent, a heilige Gier létét, és ez alighanem nélkülözhetetlen. Szomjúság nélkül nincs élet és nincs ragyogás és nincs öröm. Továbbá szomjúság nélkül nincs sóvárgás az után, ami magasabb, és nincs kívánság, hogy az ember az alacsonyabbat megfékezze és a mindig magasabbat megvalósítsa. Etat primordial A remeteszerzetesi élet kulcsfogalma az alapállás. René Guenon état primor- dialnak mondja. Ez az emberiség eredeti állapota, és feltétlenül rokon a kinyilatkoztatásra hangoltsággal. Amikor az ember a kinyilatkoztatást kapja, az Ég és a Föld kommunikációjában vesz részt, hallja lent, hogy fent mit „mondanak”. Az alapállás az ember normálállapota, a már kifejtett éberség (vidja). Az alapállás nem más, mint az Istenre nyitott ember működő kapcsolata a transzcendens világgal. A modern ember tudata korrupt: a transzcendens világ iránti érzékét már régen elveszítette, már régóta semmit sem tud, már régóta semmit sem ért. Az első idők remetéi, „sivatagi szentjei” számára mindez természetes volt, ez az érzékenység az emberfölötti irányában. Úgy kapcsolódtak egymáshoz, úgy éltek együtt a lelki élet húrjain, akár az indulás és a cél, az édenkert és az új Jeruzsálem, a kert és a város, az aranykor és az üdv. Akár a csecsemő és a bölcs. Az alapállás felé vezető első lépés az erkölcsi fegyelem. A test megfegyel- mezése, az önuralom aszketikus gyakorlatokkal történő fejlesztése, a böjt és a hallgatás. Tisztaság, elégedettség, önmegtagadás. Nem ártani, nem hazudni, nem lopni, az élvezeteknek ellenállni, nem gyűjteni. A szent könyvekben való elmélyülés, Isten és az emberek állandó szolgálata. A második lépés a tudatosság: a létezés pillanatainak mind mélyebb tudatosítása. A helyes ülés, a szabályos légzés, az érzékek fölötti teljes rendelkezés és a belső koncentráció, csapongó fantáziánk szigorú megzabolázása, az elmélkedés módozatainak elsajátítása. 156
