Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)
2000 / 2. szám - Gángoly Attila: Az utca két vége
GÁNGOLY ATTILA Az utca két vége 1. Reggeledett. A járókelő, hóna alatt a Szentek élete vaskos kötetével - mint a szélvész - fordul be az utcába, s ruganyos léptekkel haladt előre a szépen elsöpört kőkockákon. Magas termetű, horgas orrú, kórosan sovány férfi volt, az inak, izmok és idegek érzékeny birtokosa, kezdődő szívbetegséggel a mellkasában.- Jó reggelt, Herr Zimmermann - köszöntötte friss hangon a rikkancs. A járókelő is megbiccentette fejét, de csak hangyányit, s loholt tovább, görcsösen szorítva gyönge melléhez a Szentek életét. Az utcán mindeközben folyammá nőtt az emberár. Időnként egy-egy fiáker csattogott végig a macskaköveken, a lovak patája, mesebeli tűzszerszám, szerteszét röpítette akigyúló szikrákat. Borongós, didergető délelőtt volt. A járókelő nyugtalanul fürkészett ide- oda, s korántsem volt bizonyos benne, hogy fölleli az antikváriumot, ami után már a fél művésznegyedet tűvé tette. Ekkor különös dolog történt. Arcok úsztak el előtte, szőke hajcsomók és kék tekintetek, majd fekete szakállak következtek, szúrós szempárok akadtak belé, megkarcolták, mint a faág, s föl-fölbukkant néhány ázsiai ábrázat is... 2. Telt-múlt az idő, dél lett, sivatagi hőség, az égen lobogva izzott a nap. A járókelő kábán sodródott az utca forgatagában, arra tért, amerre taszították, akaratereje már csak kusza emlék volt. Öltönye verítékben ázó testére tapadt, csontjai mocsárláztól sajogtak, szája vadul kapkodott levegő után. Kevélységszámba menő önbizalma, mely addig az életét irányította, s szinte minden lépését megszabta, most kétségbeejtő hirtelenséggel hagyta cserben. Senki emberfia sem segített rajta. Végül délutánba hajlott a nap, a forróság engedett szorításából, s a tömegben mind több lett a mongolos arcéi. Az utca két oldalán magasodó épületek is megváltoztak, habár nem lehetett sejteni, mikor és hol kezdődött e finom átalakulás. A tizedik pagodánál a járókelő már a csodálkozás képességét is elveszítette, ennélfogva nem számolt tovább. Mintha egy másik életet élne... rég kiesett a fejéből, voltaképp miért jött ide, miért bolyong ezen a lidérces utcán, sárban és piszokban, a kirekesztett124
