Életünk, 2000 (38. évfolyam, 1-12. szám)

2000 / 11-12. szám - Györffy Miklós: Kopaszodó Sámsonok

aktív sportolásról végképp lemond, a párttitkárság a múlté, s fogságáról csak ritkán beszél. Egyedül nyugtalansága a régi.”

Leginkább a Fegyvermester alakja fogja át a történetet, aki szintén az élő halottak egyike, mint már a foglalkozása is erre vall. A múlban él, kimarad abból a jelenidejű történelemből, amely ugyanakkor nagyonis rányomja sorsára bélyegét. 1938-ban mintegy jutalmul veszik föl a kőszegi katonai nevelőintézetbe, mert hősi halottnak nyilvánítják apját, aki tífuszban hunyt el a felvidéki bevonulás során. 1956. október 25-én a helyszínen éli át feleségével a parlamenti vérfürdőt, és bár neki semmi baja nem esik, feleségét súlyos sérülés éri, ami egész további életüket beárnyékolja.

A Hol vannak azok az oszlopok? jelen formája mentes ugyan az első kiadásban ráerőszakolt kölöncöktől, a regény leginkább mégis a nyolcvanas évek irodalmi és társadalmi kontextusában értelmezhető. Megpróbálja szóhoz juttatni egy hányatott sorsú nemzedék olyan képviselőit, akik kimaradtak ugyan a történelemből, de annál inkább elszenvedték. Figyelemreméltó törekvése, hogy elsikkadt és elsikkasztott életüket az elbeszélői hangnem és szemszög sűrű és reflektált váltogatásával elidegenítő-allegorizáló távlatba helyezze. A módszerrel nem is volna baj, hiányérzetet inkább az kelt, hogy a regényalakok sem külön-külön, sem együttesen nem eléggé „erősek”. Mintha olyan kopaszodó Sámsonok lennének, akik nemcsak a kidöntendő oszlopokat nem találják, de a hajuknak sincs titka. Magyarán azokkal a „csodás” vonásokkal sem rendelkeznek, amelyek nélkül nincs bibliai (irodalmi) hős.

Schremmel Imre: Bika

1076